https://verskucko.com

Címke: közösség

  • Nem az teszi értékessé az embert, amit tud, hanem amit másokkal megoszt.



  • Zelk Zoltán – Hegedűszó

    Hegedűszó, hegedűszó
    hegedű édes zokogása
    az a mély hang, a fekete
    s a vékony fehér cérnaszála.

    Te muzsikus! Varázstudó!
    Kezedben vonó: varázspálca.
    Egy mozdulattal fölfűzöd
    mindünk szívét e cérnaszálra.

    Egymáshoz fűzve így ülünk.
    Fölöttünk száll, suhog a dallam.
    Az ismerős! mit úgy tudunk!
    s nekünk mégis kimondhatatlan.

    Mi torkunkban, nyelvünkön ég
    de nincs hatalma rajta szónak
    amit csak a négy húr felel
    a híven faggató vonónak.

    A dal, mely csecsemőkorunk
    s az öregség hólepte tája
    hová talán el se jutunk
    de lelkünk mégiscsak bejárja.

    Múlt és jövő két szárnya zúg
    suhog fölöttünk a teremben –
    s amikor végül is lehull
    egy pihéje arcomba lebben.

    Fölrezzenek. Szemembe süt
    kigyúl a való, mint a lámpa.
    De szívemben még búg tovább
    a szomorúság boldogsága.

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Mindenkiért

    Ki eddig árva egymagamba rogytam
    Fenséges és szemérmes bánatomban,
    Ma búmat, mint szent zászlót lengetem meg
    Testvéreimnek, sok, sok ezredemnek!
    Eddig beteg szívemben, mint a poklok
    Egy óriás és titkos kín borongott,
    Ma gyászom Fárosz, mely ragyogva ontja
    Örök tüzét szemekbe, csillagokba.
    Kikért szenvedtem, kiktől messze éltem,
    Megértik végre zengő szenvedésem,
    Utolsó vacsorámnak bús borától
    Ma egy világnak fájó lelke lángol.

    Forrás: MEK

  • Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem!

    Ma sem volt könnyű élni.
    Nem lesz könnyű sosem.
    De érdemes volt! – mindig
    érdemes lesz, hiszem!

    Nehéz – s el kell fogadni,
    ki szemben áll velünk,
    s azokat elviselni,
    kikkel menetelünk.

    Ütésük úgy eltűrni,
    hogy meg se tántorodj:
    – a túloldal ne lássa,
    mint hull szét táborod.

    Emelni, vinni vállon,
    ki gyenge s már kidől:
    s mert rá is jut erődből
    ledöfne – úgy gyűlöl.

    Naponként mosolyogni,
    kínban, azok között,
    kik összefenik szemük
    egy jó szavad mögött.

    Menni velük – már régen
    nem értük – csak azért,
    mert e sereg iránya
    valami célt ígért!

    Velük és ellenükre,
    annyi közt egyedül,
    – vívni, mégis azért, mi
    csak együtt sikerül!

    Mindez ma sem volt könnyű
    – s nem lesz könnyű sosem –
    de törvény előtt vállalt sors ez,
    ha érdemes, ha nem!

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979

  • Váci Mihály: Tiszta és jó

    Csak megmutatták, és most jobban fáj, hogy
    egy pillanatra láttam a világot,
    csak annyira, hogy pontosan lemérjem,
    – mi az, amit nehéz lesz már elérnem:

    mindent, miről a kitárt messze hírt ad,
    barátokat, kik asztalukhoz hívtak,
    s közös beszédünk egy dologról áradt:
    a bort dicsértük és az éjszakákat,

    zenét imádtunk lámpák fénykörében,
    lelket a más nyelven írt költeményben,
    a szót ízleltük, – ki-ki a magáét,
    dúdolva csak, kavargattuk a kávét,

    néztük – a cigaretta hogy virágzik,
    és morzsolgattuk a csend bóbitáit.
    Beszéltünk, hogyha tudtunk, és ha nem, hát
    bolyongva, szótlan is értettük egymást.

    A boltívek alatt, a századok hajói
    mélyén be jó volt egymásba karolni.
    Ó, ezeken a néma, hosszú, csendes
    perceken hányan nőttek a szívemhez!

    Bocsássatok meg – de túl a határon
    mennyi megértő, szerető barátom
    került, s habár csak csúfoltam a nyelvet,
    milyen hamar megérezték a lelket!

    A lobogás a fontos ott, a láz szép
    áramai, a szemben égő szándék,
    a sugárzó öröm, mely leplezetlen
    kérezkedik szívükhöz a szemedben:

    az idegen szomja, a hívó vágy, hogy
    mindenki külön öleljen magához!
    És érezzék egy kézfogásról rólad,
    hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;

    s egy tekintetük elhitesse véled:
    – szép dologért élsz – és érdemes élned.

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött versei, Magvető, 1979

  • „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül. Ha messzire akarsz jutni, menjetek együtt.”

  • Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem

    Ma sem volt könnyű élni.
    Nem lesz könnyű sosem.
    De érdemes volt!
    S mindig érdemes lesz, hiszem.

    Nehéz, s el kell fogadni,
    ki szemben áll velünk,
    s azokat elviselni,
    kikkel menetelünk.

    Ütésük úgy eltűrni,
    hogy meg se tántorodj:
    a túloldal ne lássa,
    mint hull szét táborod.

    Emelni, vinni vállon,
    ki gyenge s már kidől;
    s mert rá is jut erődből,
    ledöfne úgy gyűlöl.

    Naponként mosolyogni,
    kínban, azok között,
    kik összefenik szemük
    egy jó szavad mögött.

    Menni velük, már régen
    nem értük! Csak azért,
    mert e sereg iránya
    valami célt ígért.

    Velük és ellenükre,
    annyi közt egyedül,
    vívni, mégis azért,
    mi csak együtt sikerül:

    Mindez ma sem volt könnyű,
    s nem lesz könnyű sosem,
    de törvény s vállalt sors ez,
    ha érdemes, ha nem.

    Forrás: mek.oszk.hu