https://verskucko.com

Címke: lázadás

  • Sinka István: Ág Boris

    Ág Boris, neked nagy szemed van,
    s mellé Isten is veled van.
    Lásd meg hát: az esti tájban
    úgy alszik minden rokonod,
    mint árvíz alatt a szem homok.
    …Hát nem mondom én… vagy én mondom…?
    Hogy a tájban itt magában
    ezer éve örök halál van…

    De te – miután élő ág vagy,
    s a halál előtt egy új határ vagy –
    állj elő… S az édes földön
    borral telnek így a korsók,
    s meghátrálnak a koporsók.
    Mert bizony az lesz, mi még soha:
    az, hogy e lázító borok
    cseppjétől minden rokonod

    fellázad a halál ellen
    – s a korsó ott lesz a te kezedben!
    Ott lesz a korsó… öntsd ki majd,
    hogy igyon a föld, a bokor is.
    De nagy kín van itt, te Ág Boris!
    Tudod te is, hogyne tudnád,
    hisz üzenem én, egyre mondom
    bután, fehéren s bolondon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • V. Viszockij: Inohogyec, avagy a máshogy-mén dala

    Szökdelek, de más, ahogy szökellek,
    Dombon, éren, harmatos mezőn.
    Úgy futok, hogy Máshogynak neveznek –
    Így vagyok magam: különbözőn.

    Hátamat gyötörte úri kény,
    Oldalam remeg, ha víz borít.
    Jó, futok, de ménesemmel én –
    Zabla és nyereg, jaj, undorít!

    Vívni kell, ma rám köszönt a vad nap,
    Vágta lesz, de semmiképp egál,
    Mind a Máshogy-ménre, rám fogadnak,
    Bárha én futok, zsokém zihál.

    Sarkantyúja véresen kemény,
    És a publikum röhög, vonyít.
    Jó, futok, de ménesemmel én –
    Zabla és nyereg, jaj, undorít!

    Nem! Aranyhegyekbe mégse túrhat!
    Mind előttem ér a célba majd.
    Megkeserli még a sarkantyúkat,
    Visszalassulok, hiába hajt!…

    Startharang! Zsokém fölül, „helyén”,
    Érzi, győzni fog, s nagyot szakít.
    Futni kék a ménesem füvén,
    Zabla és nyereg ott nem szorít!

    Hogy merem? Miért teszem? Nem értem –
    Ellenségem ő! De mint lökött,
    Nem bírom magam lefogni mégsem,
    Nem tudok befutni más mögött.

    Egy maradt nekem, csak egy poén:
    Úgy dobom hanyatt, hogy felnyerít,
    S jót futok, mint ménesen füvén –
    Árva nyerge még fel is derít.

    Én beértem, ő aligha kullog,
    Kátyun és eláztatott mezőn.
    Rólam elmaradt a „Máshogy”-billog,
    Győzni kellett, nem-különbözőn.

    Fordította: Marosi Lajos

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Túlélni

    Hazugság hogy túlélni
    mit gyomor nem bír el
    hazugság meglapulni
    amikor ütni kell

    Áltatás megmaradni
    lelkünk sebeivel
    szabadságot pótolni
    nem lehet semmivel

    Fondorlat az alázat
    hogy majd valamivel
    kijátsszuk mit a börtön
    rácsával ránk lehel

    Csalás bunkerba bújni
    itt csalás elaludni
    és csalás szemet hunyni
    ki-ki maga felel

    Árulás egyezkedni
    árulás elfeledni
    sebet vagy igazságot
    ha belehalni kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komjáthy Jenő: Magamról

    Akartok a lelkembe látni?
    Ismerni mély rejtelmeit?
    Nem remegek mindent kitárni,
    Mi benne érzés, eszme, hit.

    Szeretni és gyülölni mélyen
    Tudok s kimondom szabadon;
    A sorssal szembeszáll kevélyen
    Szilaj, erős akaratom.

    Szeretem azt, amit gyülöltök,
    Mi éget, mint a nyári nap,
    Lelkembe lángot lángja öntött,
    Fölöttetek magasra csap.

    Gyülölöm azt, amit szerettek,
    Az aljast és a köznapit,
    Miért titokban gyáva reszket,
    Silány szerelme nem vakit.

    Erényem egy van: a szabadság;
    Ezért hevülnek a nagyok,
    Ezt rettegi a lelki vakság; –
    Bünöm is egy van, hogy: vagyok.

    Hogy itt vagyok e torz világon,
    Hol rózsa vértalajba’ kel,
    Hol összeég fertői lángon
    E tiszta, bátor, hű kebel.

    De összeég bár, újra-él majd
    A szellemüdv s az égi kín
    És földöntúli szenvedély hajt
    Új létet szálló hamvain.

    Nem süllyedek mégsem közétek,
    Mert lelkem tiszta, mint a nap,
    Nem éri vész, nem fogja vétek,
    Mert mindennél hatalmasabb.

    Mert lángja hit, hatalma eszme,
    S tudvágy emészti szívemet,
    Istennek óriás szerelme
    Átjárja minden ízemet.

    S ami hevít, amit imádok,
    Csak önnön lelkem lelke az;
    És legyen üdv vagy legyen átok,
    Csak lelkem átka, üdve az.

    Nem ismerek én más hatalmat,
    Csak ami szívemben ragyog;
    Idegen Isten! nincs hatalmad!
    Magamon úr csak én vagyok.

    Oh tudtok-é lelkembe látni?
    Megértni mély rejtelmeit?
    Oh lehet-é nektek kitárni,
    Mi benne érzés, eszme, hit?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A nagy posványon át

    Szaladjunk hát a nagy posványon át,
    Vannak lyányok és vannak még csodák.
    Hiúk is vannak és vannak szegények
    És vannak még túl-ifjasan legények.

    Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők,
    Kik nem hajolnak az Idő előtt.
    Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:
    Egy-egy leány a lépésünk, az álmunk.

    Magyar honunkban sok-sok a csoda,
    Életünk: fölfalt életek soka.
    De világot okozunk a világnak:
    S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rochy György: Vad szerelem

    Ajkaim közt az érzéseim,
    Számban a vihart keltő szavak,
    agyamban őrült lázadás,
    ráncaimban az indulat.

    Szememben a lángoló vadság,
    ujjaim közt élet és halál,
    vállamon nyugvó bánatok,
    szívemben egy reneszánsz bál.

    De minden gondolat és érzés,
    minden ősi vágy és akarat,
    eltűnik majd, ha éjszaka
    testem a testedre tapad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Szélkiáltó madár

    Szegényember, hát már megint lázadsz?
    Jaj, dehogy lázadok, a gúnyám szakadt el.
    Másikat szeretnék, olyat, amelyiknek
    Kevesebb a foltja.

    Hát tán már elittad mind a fizetséged?
    Nem volt nekem, uram, soha fizetségem,
    Nem is volt, nincsen is semmi fizetségem.
    Ha szóltak, dolgoztam piros napestéig,
    Piros napkelettől dolgoztam, dolgoztam,
    Mondta öregapám, nem lesz fizetségem.

    Hallod-e, te koldus, hordd el magad innen!
    El is megyek innen a tengeren túlra,
    A tengeren túlra: társaim szivibe,
    Ott pedig elmegyek szélvész közepibe,
    Danoljon, ha az kell, hej, de danol is már,
    Fennen danol már a szélkiáltó madár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zajzoni Rab István: Részeg dal

    Nem gondolok e világgal,
    Tele szívem tűzzel, lánggal,
    Tüzet, lángot szórok széjjel,
    Nincs körülem soha éjjel.

    Füttyentek én e világra,
    Fekszik, nem áll többé lábra,
    Vén ember az istenadta,
    Rothad a föld is alatta.

    Bort ide, a Ponciusát,
    Kezdjek vele véres tusát,
    Én még csak a bortól félek,
    Ha legyőzöm, holtig élek.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Részeg dal

  • Szilágyi Domokos: Halál árnyéka 6. – Eső (Rekviem)

    Összevont szemöldökű felhők sorakoznak csatarendben
    hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd
    megfullad a zaj
    megfullad a lapuló tábor
    a hajlott hátú barakkok a földet nézik komoran mint aki nem érti
    hogy került ide mit keres itt mikor lesz vége –
    – csordulj haragos eső
    csordulj végig letarolt koponyánkon
    csordulj haragos eső
    csordulj végig pofonokkal szántott arcunkon
    csordulj haragos eső
    csorogj le ványadt vállunkon
    bordáktól csíkos mellkasunkon
    gyámoltalan gerincünkön
    csordulj haragos eső
    áztasd nyöszörgő hasunkat
    áztasd rajtunk a fagyos simogatású inget
    sűrű éhségtől növesztett fájdalmainkat szétmaszatolt emlékeinket
    áztasd a ragadós álmokat az enyv-ízű alázatot –
    hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd megfullad a zsivaj
    megfullad a lapuló tábor –
    – csordulj, haragos eső!
    villanj, villám!
    ess! üss! dörögj! vágj! zúzz! szabadíts!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: A tanú vallomása

    uraim a vétkes én vagyok
    én éltem úgy mint a vádlott
    minden gondolatát ismerem
    magamnak vallom uraim
    ítéljenek párban el
    tiszta tudattal vállalom
    az őrült vádat

    uraim az őrültek önök

    tízparancsolat fönn
    tízparancsolat lenn

    tízes fönn
    tízes lenn

    kereszt fönn
    kereszt lenn
    keresztet átfúró szeg fönn
    keresztet átfúró szög lenn
    nyitott könyv fönn
    nyitott könyv lenn
    ablakrács fönn
    ablakrács lenn

    Forrás: Magyarul Bábelben