Az élet szenvedést nem mért reád,
szájas maradtál és kevélykedő.
Nem gondolod: egy nap befogja szád
s a földben rothaszt a barbár idő?
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: magyar költészet
-
Áprily Lajos – Kevélykedőnek
-
Török Sophie: Nem hihetted
Nem hihetted hogy szeretlek
és én sem tudtam, szeretsz-e engem?
Arcod eljött velem, emléked szép fátylait
mint füstjét a vonat, lengetem a futó
napok mögött. Bársony pillantásod
mint puha madárka, arcom előtt motoz.Visszafelé pörgetem emlékeim filmjét
s talpig beburkol eltűnt mosolyod.
Csak képzeltelek, s már élsz, a naphosszat
jársz velem. Mellettem jársz az utcán
karod enyhe melege megérint
sugárzás néma nyelvén beszélünk.Megfogtalak? vagy te fogtál meg engem?
Én idézlek – s te nem tudsz semmiről?
vagy idézlek, mert te akarod?
S magányos vágyaimat te éleszted
a messzi éjszakából? Míg könnyen
kezemre hajoltál, hitted-e, hogy idegen
asszonyt köszöntesz közönnyel?
vagy tudtad te is: e percben
először érintetted szerelmesedet?Forrás: Facebook – Szeretem a verseket
-
Garai Gábor: Balaton
Szerelmünk egyetlen: holtunk előtt
majd az arcok erdejéből kiválik.
Talán az lesz, ki elkísér odáig
s ránk illeszti gonddal a szemfedőt,
talán az, ki elhagy… Én mindig őt,
a még talányost sejtem, ha a tóra
búcsúzni visszanézek elfogódva,
s marasztalnám, űzném is az időt.Mert ilyenkor, csupán egy pillanatra,
a víz minden színét meglobogtatja,
s mennék, de rá kell bámulnom – habár
Orfeusz árulását újrajátssza
velem a látvány: haldokló varázsa
az örök vágy poklába visszazár.Forrás: Facebook – Szeretem a verseket
-
Pilinszky János: Újra József Attila
Te: bakája a mindenségnek.
Én: kadettja valami másnak.
Odaadnám tiszti kesztyűmet
cserébe a bakaruhának.Forrás: Facebook – Szeretem a verseket
-
Zelk Zoltán – Szakadék
Két perc tátongó szakadéka közt
zuhanva is fölnyújtom még kezem.
Vagyok. Jelentkezem.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Heltai Jenő: Szívem falán
Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szelíden
Fogsz társalogni énvelem.Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.Forrás: DIA — PIM
-
Nagy Gáspár: Te Istenre bíztad
Tudd meg hát, József Attila,
neved hibátlanul áll ott
sírod fölött, ez lett a sorsod sorsa,
s már bűntelenül örökre a tiéd,
mint ama megtöretett kenyér,
mint szánkban az ostya,
mint két fiú-testvér,
legyen a neved is áldott,
ahányszor csak kiejtem e két szót,
József és Attila,
mindig arra gondolok:
legvégül te Istenre bíztad a világot,
s nem akad majd halandó,
bűnös és bűntelen,
és költő sem igen,
aki pontosan értené,
miért is volt a ritka kegyelem,
hogy az a két nagy dióbarna szem
e földi pokolból már a Mennybe látott…és ne hidd, hogy ezért
a tagadva-vallott Istenért,
a sóvárgón kereső,
hatalmas fohászokért
már megbocsátottak neked,
hiába maradtál szívedben
ártatlan gyerek,
mindegyre csak borzasztó
bűneid fölött tűnődnek: milyen
szertelenül csapódtál ide meg oda,
még a vonat alá is!
te szeretetért kuncsorgó,
örök izgága, kellemetlen fráter……én holtig elsakkozgatnék veled
egy állomási restiben,
ahol az összes játszmát te nyered…
Attila, nagyon sietek,
várj meg!Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
-
Nagy Gáspár: Naponta jönnek – naponta már
Naponta jönnek rossz jelek
barbár és szelíd figyelmeztetések
hogy nem vagyunk halhatatlanok –
mindegyikünk vénen s akár fiatalon
már a végső szörny torkában ragyog
és senki sem akad fönn a rostán
hiába veszteget s cselez jól életében
kímélve magát persze így-úgy boldogul –
de siker és kudarc minden résztvevője
végül egyetlen intésre lehull
le bizony le a rosta szörny-likán
lebocsátja valami sodrott sors-lián
a sosem képzelt irdatlan mélybe –
ne félj de tűnődj ezen naponta már
mikor még fönt járkálsz a fényben.Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
-
Nagy Gáspár: Fölös ébrenlétem
(éji futamok, szíves ütőhangszerekre)
Meszesednek a csigolyáim:
szaporodnak a rigolyáim.
+
Elszonettesült szürke világban
vértelen jambusok kattognak át
a túlexponált líraváltón.
+
Szomorú tapasztalásom lett:
akiket igazán s érdemük szerint is
régóta szeretek s szerettem
csak a távolság tartotta
meg őket szeretetemben –
+
A vélt igazság:
már csaknem egy
tisztes féligazság!
+
Mindenki mondja, mondja,
s az benne a szép,
hogy senki sem hiszi,
úgy értem: aki legkivált
fújja, fújja – akár
a tortagyertyát, el!
+
Jaj, a félelmet
ne hagyjátok kihalni!
Mikor félnem kellett volna,
nem mertem félni,
most, amikor már nem kell,
most kezdek el remegni,
vacogni a nyárban,
lehet – több okból is –,
csak önmagamtól félek:
micsoda évek voltak,
s nem haltam ki: élek!
+
Nem írok rövidet,
nem írok hosszút,
nem írok örömet,
nem írok bút –
ha itt élek
e fagyos intermundiában
nem visz rá
a lélek,
hogy nem írok!
+
Valahol valakik kalapálják
az egyedüli értéket,
s e mértékadó adó-vevők
nem ismernek mértéket!
+
Tartani sötétben is
fölös ébrenlétet,
pedig aludni kéne
– csak gyerekként! –,
úgy, mint régen!Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
-
Nagy Gáspár: Nem akarhatom vereségedet
litániás válaszlevél
Aki szívéből kiszakította
a fény korlátait
aki legyőzte a félelmet
úgy röpködött „ágról-ágra”
mint egy kismadár
aki mosolyával visszahozta
a mi elföldelt mosolyunkat
most hét szaltóra áll
az őrület falától…mert a Nagy Pontozó körül
nyüzsögnek a szándéktalan
kis heródesek
a jövő pitiáner hóhérai
mert először
a leggyöngébbeken kezdik…ezért üzented kedves O. K.
„hogy körülötted már minden K. O.
reménytelen reménytelen”!
rajongtam egykor érted
szaltódat ünnepeltem
nem akarhatom és nem hihetem
vereségedet…imádkozunk a Nagy Pontozóhoz
hogy anyai szívedet erősítse
s diadalt arass a halálon!Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
