https://verskucko.com

Címke: megbocsátás

  • Fodor Ákos

    KÖZMONDÁS-MÓDRA

    Aki csúful bánt veled:
    ezt sosem bocsátja meg
    ___________________ neked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Rondó

    mert aki Téged megtalált, életet talált.

    elvetted tőlem a halált
    és adsz helyette életet
    napról-napra; napról-napra
    köszönöm és bocsátom meg neked,
    hogy elvéve tőlem napról-napra
    a jól megérdemelt halált

    – adsz béke helyett örömet:
    veszendőt az örök helyett,
    elvéve tőlem a halált

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Aligha érdemem

    Aligha érdemem szerint szerettek
    ti mind, akik most mellék álltatok.
    A vállatokra löktem a keresztet,
    mit felcipelni nékem adatott.

    Még gyászom is pelyva-füstöt virágzott,
    még bánatom is lángolón rivallt;
    és arcotokba csaptak mind e lángok,
    s rátok verettek minden régi bajt.

    De konok hűségetek körülállott
    s testvér-kezek szövedékein át
    látom, hogy van nyomoromra bocsánat,
    s körülöttem kiderül a világ.

    Hull, hull a juhar aranysárga lombja;
    és megtorpant az őszi pillanat:
    rezzenetlen fák közt felém hajolva
    szelid szirmokkal símogat a nap.

    Forrás: garaigabor.wrm.hu

  • Torma Judit: Házi feladat

    Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
    Néhány dolgot alaposan elfelejtettem…

    Meg kell tanulnom nemet mondani.
    S aztán: elmondani hogy valami fáj.
    Meg kell tanulnom: “megbántottál”,
    s azt is: “nem muszáj”.

    Meg kell tanulnom azt is: “kérlek”
    s vele együtt: “nagyon köszönöm”.
    Meg kell tanulnom: “igazán semmiség”,
    és szívből:”nekem volt öröm”.

    Meg kell tanulnom néhány új szót is:
    bár sokszor hallom, és régen ismerem,
    velem nőtt fel és velem él,
    de meg kell tanulnom: “megtennéd nekem?”

    Meg kell tanulnom azt is: “sajnálom”,
    s kimondani, hogy “megbántottalak” –
    de azt is meg kel tanulnom végre,
    hogy kimondjam: “igen, régen vártalak”.

    Meg kell tanulnom szavakba önteni,
    hogy mi az, ami emészt legbelül.
    Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
    “beszéljünk: ez nem megy egyedül”.

    Meg kell tanulnom még három dolgot:
    a világ legnehezebb három szavát,
    és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
    perceken, órákon, napokon át.

    Meg kell tanulnom: “megbocsátok”

    • ezt tudni a legnagyobb vagyon.
      Meg kell tanulnom: “bocsánat” – és végül:
      meg kell tanulnunk: “szeretlek nagyon”…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Tatiosz: Idézetek

    „Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kornis Mihály: Idézetek

    „Mi emberek, olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd, az erejét pedig a munkádba öntöd. És az ölelésedbe. Amennyiben képes vagy erre, máris többet tudsz az angyalnál. S ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott. Bukásainkban félelmetesen hasonlítunk egymásra, és csak győzelmeinkben emlékeztetünk jövendő önmagunkra.”

  • Illyés Gyula: Szörnyű fegyver

    Minden ütésed, átkod
    Hiába ellenem.
    Szörnyű a fegyverem:
    Megbocsátok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ábrányi Emil: Kit szeretek?

    A gyöngéd lelkű asszonyt,
    Csak azt tudom szeretni!

    A tiszta lelkű asszonyt,
    A hűségére büszkét,
    Akit pirúlni késztet
    A szép, nemes szemérem,
    Bár nem tapasztalatlan:
    Csak azt tudom szeretni!

    Csak azt tudom szeretni,
    Aki hibámat látja,
    És mégis megbocsátja,
    Szelíden megbocsátja.
    Csak azt tudom szeretni!

    A gyöngéd női lelket.
    Az irgalomra hajlót,
    A bájosan türelmest,
    A nyájasan mosolygót,
    A bajban is vidámat:
    Csak azt tudom szeretni!

    1897.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harsányi Lajos: Nem kötök békét

    Nekem nem voltak harcaim az Istennel soha.
    (Fiú az apja ellen hogy is fogna fegyvert?)
    Kedvence voltam mindig, s akkor is rajongtam érte,
    ha rosszaságomért olykor kegyetlen megvert.

    De minden mással nagy csatákat vívtam én.
    Minden barátom s minden ellenségem tudja,
    hogy fákba rejtett robbanó bombákkal
    volt végig rakva életem kegyetlen útja.

    A sok-sok harc után rájöttem végre most már:
    nem volt ellenségem tulajdonképpen senki,
    ajnározott a föld, e mézesmellű barna dajka,
    s nem néztek engem még a mennyek pitvarából sem ki.

    Üzenem hát mindenkinek: a földnek és a fának,
    a dörgő napnak és a mályvaszínű holdnak,
    békét kötök velük, és szívből megbocsátok
    mindenkinek, kik velem egykor harcban voltak.

    Békét kötök nagy ellenségemmel, a gyors idővel,
    ki homlokom virágait kegyetlenül letépte,
    ki szeretett, vagy sanda szemmel nézett,
    s titkon osont mögöttem könnyű macskalépte.

    Békét kötök a széllel és a kénszínű viharral,
    a pávakék esttel, mely méla csendet mímel,
    a jóval, rosszal, minden széppel, rúttal,
    békét kötök baráttal és az ellenségeimmel.

    Csak egy valaki aggaszt most is szüntelen még,
    ki néha mint az ördög, néha mint az angyal,
    s míg minden fegyverét nem rakja lábaimhoz,
    nem kötök addig békét – önmagammal.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula: Karácsonykor

    A zúgolódás, gúny, harag
    Rég halva már szívemben.
    Egy szóval sem panaszkodám
    A kis Jézuska ellen.

    Nem vádolám balgán azért,
    Hogy engem kifelejtett.
    Hogy nem hozott ajándékot,
    Szemem könnyet nem ejtett.

    Lelkem nyugodtan, csöndesen
    Átszáll a nagy világon.
    Imádkozom, hogy Jézusom
    Minden szegényt megáldjon.

    Ágyamra dőlök s álmodom
    Egy régi, édes álmot:
    Boldog, ki tűr és megbocsát,
    S ki szenved, százszor áldott!

    Forrás: Magyarul Bábelben