https://verskucko.com

Címke: megbocsátás

  • William Shakespeare: XXXV. szonett

    Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van
    A rózsán, ezüst forrásban iszap;
    Nap s hold elé felhő és árny suhan,
    S rút rák él a bimbó selyme alatt.

    Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
    S így oldozom önkényed tetteit,
    S magam rontva vétkedet magyarázom,
    S túlzott mentéssel túlzom bűneid:

    Értelmezem érzékiségedet
    (Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
    Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
    Benne oly polgárháborúban áll,

    Hogy kényszerére keserű bajomnak
    Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária: Kibékülés

    Békét kötni mindennel és mindenkivel,
    aki más, mint amit jónak, szépnek
    tartok, s csak önmaga tud lenni.
    Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
    ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
    idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
    téves jelképeket. Megérteni titkos
    nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
    a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
    Felismerni e tintahal-felhő mögött a zokogó,
    magányos kárhozottat, aki adni, kérni
    nem képes. Számláján csak bevétel-rovatot
    vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
    nem ismer egyebet, csak a nihilt,
    koporsót ácsol, sírgödröt ás.
    Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
    visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
    sült galambra lesve tétlenkedik.
    Nyavalyáinak utána jár,
    a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
    Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
    ítélet csontalkatát nem szabja át.
    Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
    Ennyi az ember, s ennyi vagyok
    magam is. Nem több és nem kevesebb.
    Néha megostromlom a lehetetlent,
    Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
    azután visszahullok talajt vesztve megint.
    De magamnak is megbocsátok,
    ami nehezebb, mint átugrani
    saját, földre vetült árnyékunkat.
    E biblikus varázslat mégis
    megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
    A csoda villáma váratlan mindig,
    eltünteti, ami valónak tűnik,
    s megmutatja, ami a mulandóban is
    igaz, mert soha el nem múlik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Egy hazatért emigránshoz

    Hazajöttél, lesz, ami lesz. Haza.
    Nem ismerlek, nem láttalak soha,
    nem tudom, van-e bűnöd és mi vár,
    börtön, szabadság, irgalom, halál, –
    közönyöm akkor figyelt föl reád,
    mikor a harcot nem bírtad tovább.

    S akkor egy kicsit megszerettelek,
    ahogy néha ellenségeimet
    is szeretem… Nem láttalak sose,
    mégis együtt jöttünk hazafele:
    úgy éreztelek, mintha én magam
    léptem volna fel, te boldogtalan,

    mintha én magam szálltam volna a
    vonatra, mely idegenből haza-
    hozott: láttalak és éreztelek
    és elképzeltem minden percedet,
    reményt, félelmet, végső, szörnyü vészt,
    összeomlást és megkönnyebbülést,

    mindent, amit csak érezhet, aki
    annyi csalódás után leteszi
    rossz fegyvereit s megadja magát.
    Bukásodban figyeltem föl reád
    s már tudom: ahoz, hogy ez lett a vég,
    erő is kellett, nemcsak gyengeség.

    Erő is kellett s kellett becsület
    és tisztaság… A régi éveket
    majd megítéli az, aki előtt
    most meghódolni mégis volt erőd,
    én azt dícsérem benned, ami ott
    idegenben megszállt s hazahozott.

    Meghalni van föld másutt is… Szegény,
    te mégis itt vagy… S akárki vagy, én
    már tartozom valamivel neked
    és példádért, mely megerősitett,
    azt kívánom cserébe, hogy találj
    több emberséget, mint amennyi jár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos

    KÖZMONDÁS-MÓDRA

    Aki csúful bánt veled:
    ezt sosem bocsátja meg
    ___________________ neked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Rondó

    mert aki Téged megtalált, életet talált.

    elvetted tőlem a halált
    és adsz helyette életet
    napról-napra; napról-napra
    köszönöm és bocsátom meg neked,
    hogy elvéve tőlem napról-napra
    a jól megérdemelt halált

    – adsz béke helyett örömet:
    veszendőt az örök helyett,
    elvéve tőlem a halált

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Aligha érdemem

    Aligha érdemem szerint szerettek
    ti mind, akik most mellék álltatok.
    A vállatokra löktem a keresztet,
    mit felcipelni nékem adatott.

    Még gyászom is pelyva-füstöt virágzott,
    még bánatom is lángolón rivallt;
    és arcotokba csaptak mind e lángok,
    s rátok verettek minden régi bajt.

    De konok hűségetek körülállott
    s testvér-kezek szövedékein át
    látom, hogy van nyomoromra bocsánat,
    s körülöttem kiderül a világ.

    Hull, hull a juhar aranysárga lombja;
    és megtorpant az őszi pillanat:
    rezzenetlen fák közt felém hajolva
    szelid szirmokkal símogat a nap.

    Forrás: garaigabor.wrm.hu

  • Torma Judit: Házi feladat

    Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
    Néhány dolgot alaposan elfelejtettem…

    Meg kell tanulnom nemet mondani.
    S aztán: elmondani hogy valami fáj.
    Meg kell tanulnom: “megbántottál”,
    s azt is: “nem muszáj”.

    Meg kell tanulnom azt is: “kérlek”
    s vele együtt: “nagyon köszönöm”.
    Meg kell tanulnom: “igazán semmiség”,
    és szívből:”nekem volt öröm”.

    Meg kell tanulnom néhány új szót is:
    bár sokszor hallom, és régen ismerem,
    velem nőtt fel és velem él,
    de meg kell tanulnom: “megtennéd nekem?”

    Meg kell tanulnom azt is: “sajnálom”,
    s kimondani, hogy “megbántottalak” –
    de azt is meg kel tanulnom végre,
    hogy kimondjam: “igen, régen vártalak”.

    Meg kell tanulnom szavakba önteni,
    hogy mi az, ami emészt legbelül.
    Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
    “beszéljünk: ez nem megy egyedül”.

    Meg kell tanulnom még három dolgot:
    a világ legnehezebb három szavát,
    és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
    perceken, órákon, napokon át.

    Meg kell tanulnom: “megbocsátok”

    • ezt tudni a legnagyobb vagyon.
      Meg kell tanulnom: “bocsánat” – és végül:
      meg kell tanulnunk: “szeretlek nagyon”…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Tatiosz: Idézetek

    „Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kornis Mihály: Idézetek

    „Mi emberek, olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd, az erejét pedig a munkádba öntöd. És az ölelésedbe. Amennyiben képes vagy erre, máris többet tudsz az angyalnál. S ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott. Bukásainkban félelmetesen hasonlítunk egymásra, és csak győzelmeinkben emlékeztetünk jövendő önmagunkra.”

  • Illyés Gyula: Szörnyű fegyver

    Minden ütésed, átkod
    Hiába ellenem.
    Szörnyű a fegyverem:
    Megbocsátok.

    Forrás: Lélektől lélekig