https://verskucko.com

Címke: nyugalom

  • József Attila: Csak a tenger jött el

    Melled két pólusa közt a kék sugár –
    A kötéltáncos álma áll azon.
    A felhő elfoszlott, hogy föllebeghess
    És én már túlsokat kerestelek –
    Nyugodt, mély vizek leheletével száll már az enyém
    S magányos, nagy fenyőmről hullong a jóhúsú toboz.
    S a legmagosabb füvek is kinőttek már a dombon,
    Szívükben szép, zöld tüzek égnek,
    Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
    S az Úr
    Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
    Ott áll az útjuk végén…
    De én nem vagyok fáradt, kedvesem –
    Csak a tenger jött el a küszöbömig.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Sólyomfi Nagy Zoltán: Karod óvó kosarában

    Vadló ha száguld a szélben
    hullámzón lobog sörénye
    patája hangosan dobban
    felszabadult nyerítése

    Patak ha zúdul a hegyről
    ki fékezhetné folyását
    tükrében napkorong csillan
    ki törné meg ragyogását

    Szemednek fénye ha izzik
    elhamvaszt minden sötétet
    fáradó lelkemnek mindig
    te nyújtasz jó menedéket

    Örvénylő viharok dúlnak
    hegyek közt, amerre járok
    utak után nyugovást csak
    ölelésedben találok

    Karod óvó kosarában
    enyhül bús szívem fájdalma
    homlokom válladra hajtom
    s hajtod homlokod vállamra

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sólyomfi Nagy Zoltán: Engedd, hadd történjen

    Engedd, hogy az inged alá
    könnyű szél befújjon
    Hajad hosszú fürtjei közt
    játékosan bújjon

    Engedd, hegyi patak vize
    arcod megsimítsa
    Mélyről bukkant hűvösével
    lelked szomját oltsa

    Engedd kelő Nap korongját
    szemedben csillanni
    Tüzesedő vörös fényét
    véredbe olvadni

    Engedd, hogy a föld alattad
    támaszod lehessen
    Lábad hóban, selymes fűben
    útjára mehessen

    Engedd magad friss erdőben
    szűz ösvényen járni
    Nem gondolni semmire sem
    semmire sem várni

    Engedd, szikla repedésén
    ujjad mohát érjen
    Szemlélni csak a világot
    s hagyni, hadd történjen

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mahatma Gandhi: Idézetek

    „Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad.
    Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon

    Álldogáltam a tenger partján,
    A víz színén a hold pihent.
    Mélységes nyugalom áradt
    Odafent és idelent.

    A pillanat elvarázsolt.
    Szívemet béke járta át.
    Ott kint a végtelen, nagy tenger,
    Lelkemben bent a nagyvilág.

    Hogyan lehetnénk boldogabbak?
    Álmodjunk együtt szebb jövőt!
    Tenger nyugalma ránk ragadjon,
    S hagyjuk elmenni a múlt időt!

    Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
    Élvezzünk órát, s perceket!
    Mosoly játsszon arcunkon mindig,
    És szeressünk, hogy szeressenek!

    Forrás: kép alapján

  • Arany János: Itthon

    Mint a madár a fészkére,
    Szomju vándor hűvös érre,
    Mint a gyermek anyaölbe:
    Vágyom én e nyájas körbe.

    Itt, enyelgő kis családom
    Közt, van az én jó világom;
    Künn borong bár a magasban:
    Itt örökké csillagos van.

    Csillogó szem, mosolygó ajk:
    Ez az amit szívem óhajt,
    S küszöbömet átallépve,
    Ez derűl itt én elémbe.

    Szívem ifjul, gyermekké lesz:
    Kis örömet nagynak érez,
    Körülem is ártatlan kedv
    Játszi pillangója repked.

    És felejtem egyelőre
    Gondjaimat a jövőre:
    Mi nehéz súly függ e vállon,
    Nehogy kedvök búra váljon.

    Gyermek-szívvel, öntudatlan
    Nyugszom meg e gondolatban:
    Hogy övéit el nem hagyja,
    Ki mindnyájunk édesatyja.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gámentzy Eduárd: Valamikor a világ

    Valamikor a világ,
    Olyan csendes, mint a tó.
    Amikor a szél se rezzen,
    Békés, nyugalmat adó.

    Lábujjhegyen jön az éj,
    Nagykabátján csillagok.
    Zsebébe minden belefér,
    Boldog s boldogtalanok.

    Akinek csak szíve van,
    Odabújik egy kicsit.
    Átfázott nappalok után,
    – Holddal takarózni itt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula – Altató

    Álom, álom, édes álom,
    Suhanj végig szempillámon,
    S ráterítve csoda-fátylad,
    Népesítsd be éjszakámat.

    Szerelemrül légyen álmom,
    A szelíd, csöndes álom.
    Álom, álom, édes álom,
    Érkezésed mindig áldom.
    …

    Te boríts be fátyoloddal,
    Te kábíts el mákonyoddal.
    Te cirógass karjaidban,
    Födj be lágyan holtomiglan.

    Áldva légyen érkezésed;
    Éltem álom, álmom élet.
    Álom, álom, édes álom,
    Szemem, íme már lezárom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila – Harmatocska

    Guggolva ringadoz
    a málnatő, meleg
    karján buggyos, zsíros
    papiros szendereg.

    Lágy a táj, gyöngy az est;
    tömött, fonott falomb,
    hegyek párája rezg
    a halmokon s dalom.

    Hát dolgoztam híven,
    zümmögve, mint a rét.
    Milyen könnyű a menny!
    A műhely már sötét.

    Fáradt meg együgyű,
    vagy tán csak jó vagyok
    s reszket, mint a fű
    és mint a csillagok.

    1929. augusztus

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Christina Georgina Rossetti – Nyugalom

    Ó Föld, temesd be súlyosan szemét,
    édes, fáradt szemét, Föld, zárd le halkan.
    Vedd körül: meg ne hallja, mennyi jaj van,
    és mennyi vad röhej száll szerteszét.

    Nincs néki immár kérdés és beszéd,
    boldog hiány takarja e talajban.
    S felejti, hogy mi fájt sajogva hajdan,
    a hallgatás oly üdv, akár az Ég.

    Homály emelje, fényes délnél élőbb
    és csönd, a legszebb dalnál is zenélőbb.
    A szíve úgy figyel rá, hogy megállott.

    Dajkálja az öröklét hajnaláig
    mély nyugalom, s ha ébred majd az áldott,
    érezze azt, nem is tartott sokáig.

    Kosztolányi Dezső fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig