Csak két esetben légy velem:
ha a szívem bánatot hordoz,
vagy szabadító öröm oldoz, –
csak erről szól az énekem:
e két esetben légy velem!
Forrás: Lélektől lélekig
Csak két esetben légy velem:
ha a szívem bánatot hordoz,
vagy szabadító öröm oldoz, –
csak erről szól az énekem:
e két esetben légy velem!
Forrás: Lélektől lélekig
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Forrás: Lélektől lélekig
Mondod: a bánatod magános,
Az örömöd ó, még magánosabb,
Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,
De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.
És minden árnyék külön libegés
És minden árnyék néma, külön élet,
A bánat őket összesöpri-mossa,
A fény mutatja meg a különbséget.
Mondod: a bánatod magános,
De volt-e már mély, zengő örömöd?
Ölelni vágytad a széles világot
S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.
Vágytál röpülni, önmagadon túlra,
Nem messze, csak egy rokonszellemig, –
Az örvendezőt hűvös mosolyok
Önnön szívébe visszakergetik.
Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:
Az örömital benned muzsikál,
Túláradna, de nincs merre-hova,
Leperegne, de csak habozva áll.
Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,
De ver a szíved vért, páncél alatt –
Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!
– És összeszorítod a fogadat!
Forrás: Lélektől lélekig
Ha szólok hozzád csak azért hogy halljalak,
Ha téged hallak bizonyos az értelem.
Ha mosolyogsz csak azért hogy még jobban elboríts,
Ha mosolyogsz a világ tárul ki elém.
Ha átölellek csak magamat folytatom,
Hogyha mi élünk minden csak örömöt ad.
Ha elhagylak egymást idézzük azzal is,
S elválásunkkor is találkozunk.
Forrás: Lélektől lélekig
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vasajtaján dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Forrás: Lélektől lélekig
Kosztolányi Dezső, boldogság, megszólítás, lélek, öröm, létöröm
Amilyen vagy a világon, egyetlen.
Életed tiéd, titokzatos érték.
A létezés örömét énekelték,
mikor születtél, könny volt a szemekben.
Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,
ahogy a szívben az összhang: Mindenség.
Legyél, ki az örömöt akarod még,
és akard, hogy magadban elmélyedjen!
Ki örüljön neked, ha nem ismered
saját örömöd, mely benned született?
Éld tudatosan lelked létezését!
Saját magadra vigyázz, nincs több sehol.
S ha az öröm hangja vágyva hozzád szól,
ne csukd be sohase lelked vágyszemét.
Forrás: Lélektől lélekig
Higgy a magban, a földben, a tengerben,
de az emberekben higgy mindenekelőtt.
Szeresd a felhőt, a gépet, a könyvet,
de az embert szeresd mindenekelőtt.
Éld mélyen át
a száraz ágak,
kihunyt csillagok,
s beteg állatok bánatát,
de az emberét mindenekelőtt.
Tudj örülni a föld minden örömének,
tudj örülni a fénynek és sötétnek,
tudj örülni a négy évszak színének,
de az embernek tudj örülni mindenekelőtt.
Forrás: Lélektől lélekig
Szeretem a verseket –
Kívánok boldog új évet minden kis bogárnak!
Kívánok boldog új évet a pezsgőspohárnak!
Kívánok boldog új évet húszéves koromnak
és nektek és nekik, s az Eiffel-toronynak,
könyveknek, könnyeknek és minden népeknek,
mozinak, Gerbeaudnak, jazz-bandnak, illatnak,
az Orthnak, a Worthnak, s a női divatnak,
cigarettafüstnek, charlestonnak, képeknek,
korzónak, ligetnek, a Margitszigetnek,
szemeknek, szavaknak, szíveknek, színeknek,
a napnak, a holdnak, a lámpavilágnak,
minden szál virágnak, kékeknek, liláknak,
boldog új esztendőt az egész világnak!
Forrás: Szeretem a verseket
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevít,
Lelkem nagyobbítja hevít.
Örvendek. És mért örvendek?
De hogy is ne? minden szentek!
Azt hittem: van egy krajcárom,
Zsebbe nyúlok, hát van három!
Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei
Amikor a földön
Gyermekek zokognak,
Az ég angyalkái
Mind elszomorodnak.
Vidám kacajuknak
Megszegül a szárnya,
Felhőt borítanak
Az ég ablakára,
Bánatos szemükből
Könnyek harmatoznak,
Amikor a földön
Gyermekek zokognak.
Amikor a földön
Gyermekek nevetnek,
Nagy az öröm kéklő
Mezején a mennynek.
Jókedvű angyalkák
Le-lekukucskálnak,
Fellegek nyílásán
Csókokat dobálnak,
Szivárványszalagból
Csokrot kötögetnek,
Amikor a földön
Gyermekek nevetnek.
Forrás: Szeretem a verseket