https://verskucko.com

Címke: otthon

  • Takáts Gyula: Alkonyóra

    A kancsó csókjáról
    méláz a pohár szája,
    s a langyos láng fölé
    fut az edények lába.
    A zsíros arcokon
    ablak-szűrte alkonyok,
    s a bíborszín róluk
    a mély-tányérba csorog.

    A szomszéd kérnényből
    fáinkra folyik a füst.
    A hold pengéje még
    hüvelyébe bújt ezüst.
    A jámbor, jó tyúkok
    az akácágra ülnek.
    A csillag-sarkantyúk
    még messze hegedűlnek.

    Kinn a macska száján
    egy cserebogár ropog.
    A kék alkony keze
    az ajtó szárnyán kopog,
    s míg homálya lágyan
    langyos vacsorára nyit,
    sercenve gyújtják meg
    az olajosmécs belit.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ágh István: A magány közhelyeiből

    Akkor sem vagyok egyedül, ha elmész
    pár napra, mindig az jár az eszemben,
    hogy nem vagy itt, s mint egy hívatlan vendég,
    formát öltött hiányod költözik be
    hozzám, és nem hagy békén megnyugodni,
    pedig e kurta árvaság csak annyi
    együttlétünkhöz képest, mintha boltba
    szaladtál volna, én meg délben itthon
    fölmelegítem főztödet, szorongva,
    hátha özvegyi ebédem fogyasztom
    kihűlőben, s akár az élet vége
    kifárad lassan ételeid íze
    számban, s már nemcsak téged nélkülözlek,
    az egész lakást, a házat, a várost,
    ahogy az egyetemes kényszerképzet
    kibírhatatlan alakít magához
    pár napra, közben az jár az eszemben,
    mivé lennék, ha nem szeretnél engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

    Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
    aki nem tőlem és nem tőled kap életet.

    Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
    nyulat, nem hordoznak emberölő
    szerszámot, megjelenik az angyal és
    megjelenik a csillag és tele lesz dallal
    a decemberi hegyoldal.

    Csak ránézünk a kisdedre
    és tudni fogjuk, hogy Ő az.

    Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
    a petroleumbányák frakkos császárai
    s könnyel a szemükben letérdelnek elé.

    Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
    legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
    az örök épitők acélos vidámsága.

    Ő megmutatja minden vándornak az útat,
    minden töprengőnek az igazságot, minden
    haldoklónak az életet.

    Ő megmagyarázza
    nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
    megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
    legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
    fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.

    Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
    nem ad fegyvert, hanem kenyeret.

    Ma még sirunk,
    mert a mosolygás nem én vagyok.

    Ma még sötét
    van, mert nem jöttem világosságnak,
    hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.

    Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
    Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Guillaume Apollinaire: Cica

    Szobámban – hogy értelmet adjon
    Neki – mindig legyen egy asszony,
    Egy cica a könyvek között,
    S mindig baráti szó marasszon;
    Mert nem élhetek nélkülök.

    (Somlyó György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gerald Durrell: Idézetek

    „Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya.”

  • Farkas István: Otthon

    Szemedben lelkem,
    szívedben szerelmem,
    tenyeredben testem
    lakik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • T. Fiser Ildikó: Egy hely

    egy hely, hol összeér a föld az ég
    egy hely, hol mindig béke van
    egy hely, hol másképp lát a lélek
    s hol minden jónak helye van

    egy hely, hol táguló világ a szív
    egy hely, hol megértésre lelsz
    egy hely, hol talán nevetve sírsz
    s hol alkotásoddal mindig ölelsz

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss Judit Ágnes: Macska télire

    Vegyél egy macskát.
    Vagy fogadj örökbe.

    Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
    vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
    ki éppen hitvány zsákmányát eszi
    egy belvárosi, sötét kapualjban,
    vagy egy autó alól pislog ki rád,
    vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
    csak az a fontos, hogy legyen cicád.

    Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
    öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
    Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
    macskához jutni roppant egyszerű.

    Mert tél jön mindjárt, és hideg,
    és mi lesz veled, ha nincs cicád?
    Ki bújik be, hogy melengessen,
    melléd a takaró alá?

    Ki dorombol füledbe éjjel?
    (mancsát arcodra fekteti)
    Ki kelt hajnalban nyávogással,
    hogy rögtön enni adj neki?

    Ki kaparja a bezárt ajtót,
    mikor hazaérsz, ki örül?
    Kunkorodó farkkal ki rajzol
    nyolcasokat bokád körül?

    Legyen egy macskád.

    Míg kávézol reggel, öledbe mászik,
    éles karmai behúzva, puha tappancsokon
    sétál az életedben.

    Alig hallani.

    Bundájából kipattognak a szikrák,
    ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
    Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
    ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

    Forrás: Facebook

  • Arany János: Itthon

    Mint a madár a fészkére,
    Szomju vándor hűvös érre,
    Mint a gyermek anyaölbe:
    Vágyom én e nyájas körbe.

    Itt, enyelgő kis családom
    Közt, van az én jó világom;
    Künn borong bár a magasban:
    Itt örökké csillagos van.

    Csillogó szem, mosolygó ajk:
    Ez az amit szívem óhajt,
    S küszöbömet átallépve,
    Ez derűl itt én elémbe.

    Szívem ifjul, gyermekké lesz:
    Kis örömet nagynak érez,
    Körülem is ártatlan kedv
    Játszi pillangója repked.

    És felejtem egyelőre
    Gondjaimat a jövőre:
    Mi nehéz súly függ e vállon,
    Nehogy kedvök búra váljon.

    Gyermek-szívvel, öntudatlan
    Nyugszom meg e gondolatban:
    Hogy övéit el nem hagyja,
    Ki mindnyájunk édesatyja.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Bognár Barnabás – Hazavársz

    Indulok haza, mert hazavársz,
    s mire hazaérek,
    te is otthonra találsz
    bennem.

    Forrás: Lélektől lélekig