https://verskucko.com

Címke: roma költő

  • Choli Daróczi József: Cigány passió (részlet)

    (Cigány asszony monológja – az 1. felvonás 1. jelenetéből)

    Onnan indultam
    Én is:
    A vadvirág lángokban rejtőző
    Árvák földjéről,
    Hol szomorú tüzekre olvassák
    Bánataikat az anyák
    Mellükön éhes csecsemőkkel,
    Suttogva Mária nevét,
    Vándorolva
    Márvány-fagy telekkel
    Nyöszörgő keréknyomnyi hazákban,
    Csillagfény-zománcos éjjeleken
    Lázas gyermekek
    Madár-homlokára hajolva,
    Éj-sóhaj sátrakban
    Rejtőzve,
    Kuporogva várva
    A Megváltót.

    Mi lesz
    Velünk, Uram,
    A jövendők mit hoznak?

    Angyalaid
    Csendőr éveket
    Hoznak?

    S mi lesz
    Teveled, Uram,
    Neked az évek mit hoznak?

    Kereszteket
    Ácsolnak,
    Uram?

    S mi lesz
    A kis
    Népekkel,

    Koponyaheggyé,
    Auschwitzi hamuvá
    Válnak, Uram?

    S az emberiséggel
    Mi lesz,
    Uram?

    Milliárdoknak
    A jövendő ezredek
    Mit hoznak?

    Forrás: Ezredvég

  • Choli Daróczi József: Elvitték a cigányokat

    A sok cigányt mind elvitték,
    nagy árkokat ásni vitték.
    A nagy árok lassan mélyül,
    víz bugyog fel a mélyérül.

    Szegény fiúk, mind mifajták,
    a csendőrök űzik-hajtják,
    verik őket, kapják kézre,
    lemaradót puskavégre.

    Az a nagy árok minek kell,
    a fekete, feneketlen?
    Nem tudják, honnan is tudnák,
    csendőröktől meg nem tudják!

    Ha tudnák, hogy minek ásnak,
    hogy maguknak, hogy nem másnak,
    maguknak, a többieknek,
    asszonyoknak, gyerekeknek.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Fáj

    Férfiként: halálraítélt.
    Megfogni neszeit az éjszakának.
    Zuhanni, zuhanni mint a kő!
    Arcom csontján a rés,
    Hiányod miatt tátong.
    Szememet feléd fordítom,
    Lepergett húsomból kikelt
    Szirmokat szórok nyomodba,
    Mert most tudom,
    Most már tudom,
    Hogy múltamba belevesztél.
    Befagy a szám,
    Megpüffedt ajkaim között
    Holdarcod ívét hordom,
    Magamba beépítelek.
    Sírgödör szélébe kapaszkodó
    Fű hajad selyme fáj.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Halott hajós

    Révész voltam,
    boldog voltam.
    Halott
    lelkek
    közt
    hajóztam.

    Hordtam át
    halottakat,
    most
    már
    vihetem
    magamat.

    Vinném,
    vinném:
    már
    nem
    lehet,
    elúsztattam
    lelkemet.

    Halott lelkű
    hajós vagyok:
    halott hajók, halott hajós.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Ima

    Szent Mária, Szűz leány,
    Jézus anyja!
    Júdások között,
    jászolnyi csillag kíséretében.
    Pilátus előtt,
    maroknyi feszületszeggel,
    arcodról szökő fényben állok,
    egyszál magam,
    egyszál magam,
    mint Jézus a kereszten.

    Hontalan lelkem kér bebocsátást hazádba,
    könyörülj rajtam,
    Jézus anyja!
    Sugaraiddal tisztíts meg,
    add rám áldásodat.
    Ámen.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Óda

    Segítsd, Isten a cigányt,
    Lelhesse meg a hazát.
    Segítsd meg a nemzetét,
    Amíg a világon él.

    Bejárta a világot,
    Nem talált csak bánatot.
    Az élete csak a gyász,
    Segítsd, Isten, a cigányt.

    Bejárta a világot,
    Hosszú út volt, meg átok.
    Hosszú út volt, hideg sár,
    A szívében csak a gyász.

    A bűn, ha elkövette,
    Azt már rég megfizette.
    Megfizette szívével,
    Tiszta piros vérével.

    Gyertek, gyertek cigányok,
    Leljük meg az országot.
    Leljük meg azt a helyet,
    Ahol nem hullnak fejek.

    Segítsd, Isten, a cigányt,
    Békét leljen és hazát.
    Segítsd meg a gyermekét,
    Lelje meg a nemzetét.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Istenáldott akarat

    (Joca homloka mögé)

    Nem magamért, magadért,
    tűzben születő fiadért, mélyen
    megsértett jövődért, Krisztus
    kiömlő véréért,
    Anyám – Nagyanyád színéért,
    Apám mosolyáért.
    Ha kell:
    csillagokat cenzúrázni,
    ha kell:
    a mindenségbe belelátni,
    ha kell:
    az égen új utakat vágni,
    ha kell:
    emberként mindent megcsinálni,
    élni, élni, így lenne jó!
    Ne mástól várd
    sorsod jobbítását,
    nálad már ne legyen ébredés. Aki
    várja, hogy jöjjön a hajnal, sötéten
    borul csak rá az ego.
    Ha együgyű a jóhiszeműséged,
    elveszik gyermeked, s feleséged.
    Nem virágos réten nyári szellő,
    nem lágyszirmú illatos ibolya,
    nem pisztrángot termő hegyi csermely, nem
    villám, nem mennydörgés, nem orkán:
    Istenáldott földi akarat.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Ars poetica helyett

    Koponyát szorító vaspánt,
    sötétség glóriája,
    letéplek fejemről!
    S ha bőröm ragaszkodik hozzád,
    lenyúzom,
    a vályoggödör sarkába dobom.
    Szemem csak új sugarakban fürdik.
    Csontom visszaver minden
    színtelen színt.
    Tenyeremen a Nap parazsa ég.
    Árnyainkra visító átkot mondok,
    és kést fenek
    megmaradt nyomorunkra.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: A megbélyegzett

    Kenyérsirató esteken,
    mikor a macskák holdat lopni jártak,
    a fal tövébe kuporodva
    soroltuk egymásnak
    félig kitalált álmainkat,
    jól kicifrázva, hosszan, sóváran
    (jó álomfejtő suhanc nem volt közöttünk).
    Tréfát űztünk a szegénységből,
    keserű szájjal trágárkodtunk,
    csámcsogtunk száraz torokkal,
    kegyetlenül.
    Ha meguntuk egymás álmait,
    Seherezádénk, a púpos Vak Kucsi
    meséit hallgattuk félálomra dőlve.
    Szavára ültünk,
    fényes ruhában hasítottuk az eget,
    kényesen.
    És jött a reggel!
    Lábszárunkra zuhant a vályoggödör,
    csillogó bogárhátunkra szakadt.
    A perzselő nap tarkónkra csapott,
    harangzúgást toborzott körénk
    nem jött az ebéd!
    Szeretőnk mellettünk vágta a sarat,
    ő sem ismerte a konyhaillatot;
    hideg sóhaját csak éjjel hallatta,
    mikor már a mese is valósággá vált.

    Forrás: Magyarul Bábelben