(Cigány asszony monológja – az 1. felvonás 1. jelenetéből)
Onnan indultam
Én is:
A vadvirág lángokban rejtőző
Árvák földjéről,
Hol szomorú tüzekre olvassák
Bánataikat az anyák
Mellükön éhes csecsemőkkel,
Suttogva Mária nevét,
Vándorolva
Márvány-fagy telekkel
Nyöszörgő keréknyomnyi hazákban,
Csillagfény-zománcos éjjeleken
Lázas gyermekek
Madár-homlokára hajolva,
Éj-sóhaj sátrakban
Rejtőzve,
Kuporogva várva
A Megváltót.
Mi lesz
Velünk, Uram,
A jövendők mit hoznak?
Angyalaid
Csendőr éveket
Hoznak?
S mi lesz
Teveled, Uram,
Neked az évek mit hoznak?
Kereszteket
Ácsolnak,
Uram?
S mi lesz
A kis
Népekkel,
Koponyaheggyé,
Auschwitzi hamuvá
Válnak, Uram?
S az emberiséggel
Mi lesz,
Uram?
Milliárdoknak
A jövendő ezredek
Mit hoznak?
Forrás: Ezredvég
