Címke: szatíra

  • Páduai Szent Antal a halaknak prédikál

    Antal prédikálna,
    Ha hallgatót találna;
    Inkább szól halaknak,
    mintsem a falaknak;
    Lemegy hát a tóhoz,
    És itt kezd a szóhoz.

    Jönnek a nagy pontyok
    s a kis halporontyok,
    Mind-mind száját tátva
    Figyel a barátra:
    Tetszett a prédikálás,
    Ponty-pereputty hálás.

    Ragadozó csukák,
    rabláshoz nem buták,
    Úszva arra mentek
    hallgatni a szentet:
    Tetszett a prédikálás,
    Csuka-csapat hálás.

    És a falánk harcsák
    Illendőnek tartják,
    Hogy a beszéd végett
    Hagyják az ebédet.
    Tetszett a prédikálás,
    Harcsa-horda hálás.

    A csík és a viza,
    Nemes halak biz’a,
    Íme nem mulasztják
    A szónoklat malasztját:
    Tetszett a prédikálás,
    A csík-csoport hálás.

    Teknősbékát, rákot
    Sietni ki látott?
    S most versenyre kelnek
    S Antalra figyelnek:
    Tetszett a prédikálás
    Rákok raja hálás.

    Halak és halacskák,
    Okosak és csacskák,
    Emelik fejüket,
    Egyikük sem süket:
    Jóisten nevében
    Csüngnek a beszéden.

    Vége a beszédnek,
    Halak hazatérnek;
    Csuka ragadozik,
    Bujálkodik a csík.
    Csüngtek a beszéden,
    S élnek úgy, mint régen.

    Rák tovább is lassú,
    Harcsa hájas hasú,
    Zabál a ponty egyre
    Szent szókat feledve.
    Csüngtek a beszéden,
    S élnek úgy, mint régen.

    Fordította: Kunszery Gyula

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdős Virág: Az Örkény-jelenség

    „Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött
    a többi parafa dugótól,
    (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
    Egy ideig, amint az várható volt,
    úszott a víz színén, aztán különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre,
    és nem jött föl többé.
    Magyarázat nincs.”

    (Örkény István: Jelenség)

    Jelenség/2.

    Egy gombóc,
    mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól,
    (Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a vízbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    vidáman úszkált a víz tetején,
    aztán
    különös dolog történt.
    Kiugrott a fazékból,
    elszaladt,
    és nem jött vissza többé.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/3.

    Egy szimpatikus fiatalember,
    aki semmiben sem különbözött a többi
    szimpatikus fiatalembertől
    (Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    fogta magát, és lesétált a partra.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    ide-oda szaladgált a víz tetején,
    jött-ment, pancsolt, poénkodott, kenyérdarabkákat hajigált,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett,
    lesüllyedt a pokol fenekére,
    és nem jött föl többé.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/4.

    Egy illető,
    aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől
    (X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett egy nőbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    úszkáltak a boldogságban,
    aztán
    különös dolog történt.
    Az illető fogta magát,
    visszahúzta a zokniját,
    és hazament a feleségéhez.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/5.

    Egy nagy rakás szerencsétlenség,
    mely már ránézésre sem különbözött egy
    valóságos istencsapásától
    (Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a bűnbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,
    a Gyehenna Tüzére gondolt,
    meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,
    aztán
    különös dolog történt.
    Ahelyett, hogy kiköpte volna,
    bekapott még egy falatot.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/6.

    Hirt G. Sándor,
    aki semmiben sem különbözött a többi kis
    hülye dugótól
    (a “vasesztergálás virtuózának” mondta magát, de kit érdekel az ilyesmi?
    Az ilyesmi senkit se érdekel)
    pechére pont beleesett az ominózus száztizenpár billió-millió főbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,
    még étkezési hozzájárulást is kapott,
    sőt,
    még iskolakezdési támogatást is kapott,
    sőt,
    még üzemorvosi ellátásban is részesült,
    amikor különös dolog történt.
    Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,
    hogy a viszont látásra.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/7.

    Egy hányatott sorsú,
    ámde sokra hivatott ország,
    mely semmiben sem különbözött a többi
    hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól
    (magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a szarba.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    megpróbált valahogy kikecmeregni,
    nyújtózkodott, pipiskedett,
    dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szerencsétlenkedett,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett,
    lesüllyedt a legmélyére,
    és nem jött föl többé.

    Magyarázat nincs.

    (Bónusz)

    Egy nagy magyar író,
    aki semmiben sem különbözött a többi nagy magyar írótól
    (Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    egy csendes, nyári délután fogta magát,
    és leült az íróasztalához.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    szorgalmasan üldögélt,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan emelkedni kezdett,
    felröpült az égbe,
    és nem jött le többé.

    Magyarázat nincs.

    Forrás: erdosvirag.hu

  • Csukás István: Hagymaillat, por, beethoven-szimfónia

    Hagymaillat, por, Beethoven-szimfónia
    dől be az ablakon, az ajtóba vágott levélrésen
    festményeket dobál be a postás, a bélyegen
    nagy költők lepecsételt arca, a cigaretta
    dobozán Kossuth Lajos, a pénzen Petőfi,
    kiretusálták szépen József Attila keserű
    fintorát, Ady Endre is a Nemzeti Banké,
    Csontváry a mozikban kétóránként megőrül,
    Berda neve kocsmacégér, Vörösmarty
    haboskávéban fuldoklik, Erkel vezényli
    az ötórai táncot, Rákóczi túróst reklámoz,
    Dózsa focicsapatot edz, Hunyadi hashajtót
    árul, fia, Mátyás ugyanolyan ízű sört,
    Kosztolányit épp most preparálják,
    talán tökmagot lehetne elnevezni róla,
    s hogy ne duzzogjanak a többiek sem,
    lehetne még Bartók-ropi, Kodály-keksz,
    Árpád-csülök, Arany János-hurka, Krúdy-szörp,
    Jedlik Ányos-kása, Kőrösi Csoma-fédervájsz,
    Babits-lepény, Kassák-kolbász, Rippl-Rónai-
    cipőhúzó, Bem-fagyi és Szent István-mézesmadzag.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Romhányi József: Divatkereskedés

    Ajtó nyílik, belép egy hölgy,
    terebélyes, akár a tölgy.
    Öleb ölén. Ökölnyi.
    Girhes, meg fog dögölni.

    Ilyen vevő de nagy érték!
    Háromszoros itt a mérték.
    A segédnek szeme éles:
    hét-nyolc méter dupla széles!

    A hölgy szól, a hangnem G-dúr:
    „Ruhaanyag kell, segéd úr.”
    Hajlong, bókol rá a segéd,
    és a hangja csupa negéd:

    – Van itt nagyon finom gyolcs, oh!
    Nagyon szép és nagyon olcsó.
    De a hölgy csak kérdi:
    „Mondja, nincs jobb mosogatórongya?

    Tekintete repdes innen,
    s megakad egy krepdesinen.
    A segéd már fent a létrán!
    Tíz vagy húsz vég vásznat széthány.

    S a hölgy szól: „A lenvászon
    tetszik. – Jó! Csak lemászom.”
    És a segéd máris lent!
    Kiráncigálja a lent.

    Izzad, mint ökör a nyárson.
    – Nem len kell lenn, fenn a bársony!
    Fenét bársony! Ez a tüll
    tetszik nekem veszettül!

    Jön a segéd, le a tüllel
    egész oszlop anyag dől el.
    Lent egy halom szövet, vászon:
    most van mibe’ kotorásszon.

    De a hölgy csak egyre kacag:
    – Ami lehullt, csupa kacat!
    Nem veszek meg ily rosszat én.
    Zsorzsett kell vagy inkább szatén,

    moaré vagy finom muszlin
    fekszik jól a kemény muszklin.
    És a segéd, vézna, ványadt,
    lecipeli valahányat.

    Szövethalmon úgy áll, mondom,
    mint kakas a szemétdombon.
    Ruhája rongy, benne főtt test.
    Úgy ad le egy házi szőttest.

    S a hölgy végre megpihent itt:
    – Ebből vágjon le húsz centit,
    az elég lesz az ölebnek!

    Szempillái föllebbennek,
    gyomra forog, feje szédül,
    aztán minden elsötétül
    s hanyatt vágódik a segéd.

    Jól megütötte a … hátát.
    Kezéből az olló kihull:
    öleb vakkant – s csendben kimúl.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Focimeccs

    Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
    egymás hátán-hegyén
    nyüzsög lenn a pályán.
    Mások mája táján taposnak,
    és ha elég laposnak
    lát a bíró minden egyest,
    megítél egy tizenegyest.
    S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
    a fele közönség átkozza a bírót!
    De senki sem csendes a nagy embertömbből,
    mert a másik fele harsány éljent bömböl.
    Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
    szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
    a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
    A vad középcsatár átgázol a bekken.
    Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
    azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
    Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
    ordítva paskolja a szomszédja hátát:
    vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
    azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
    Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
    Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
    Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
    Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
    Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
    S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
    De a két okozót rejti már a bozót.
    S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
    A többit azután alig egy-két nappal,
    a derék rendőrség verte szét kardlappal.
    Le a kalappal!

    Forrás: Lélektől lélekig antológia

  • Romhányi József: Miért vihog a hiéna?

    Vicceket mondott vihogva néha
    potyaleshelyén hülyén a hiéna.
    Aztán epedve hűlt dögért,
    csak üldögélt,
    remélve, a jópofaság
    segít megtölteni hasát.
    Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadak
    jutalmul valamit mégiscsak hagyjanak.
    Az epét, a belet oda is dobálták,
    Hogy fogja be végre a mocskos pofáját.
    Ez idő óta
    az idióta
    undok kis állat
    kiadja magát humoristának…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: A róka és a holló (Negyedik variáció)

    Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
    Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
    Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
    megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
    Szólt hát álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
    hogy primadonna légy, régen esedékes!
    És a neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
    Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
    De hiába várta a ravaszdi róka,
    hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
    Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
    szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
    Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
    Nem!… Az igaz viszont, hogy fehér holló volt…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Jókai Mór: A nagyszájú hazafiak.

    Hagymát dörzsölsz a szemedhez
    Ugy siratod a népet,
    Vaczkort harapsz, hogy savanyu
    Legyen tőle a képed.
    Nagyot iszol, “csak bor legyék”, lelkednek ez a malaszt, –
    Akkor aztán “jöjj igaz szót hallani jámbor paraszt!”

    “Nagy az adó!” hát ugyan te
    Mit fizetsz Demosthenes?
    Soha egy árva batkát sem
    Még eddig! No most nevess!
    Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,
    S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor parasaszt.

    “Harczra fel!” S a hol te szolgálsz,
    Melyik az az ezred?
    Az Untauglik ezred! Te csak
    A kuczkód védelmezed.
    S ha megjön a sürgetett harcz, magad a sutban maradsz,
    Hadd menjen a mészárszékre maga a jámbor paraszt.

    “Kezdjük ujra!” Nem félted te
    A hazádat a tűztől,
    Csak pofád ragyogjon tőle,
    Közé dobod az üszköt.

    • De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint kiszaladsz,
      S megadja a tréfa árát itthon a jámbor paraszt.

    (1878)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: A sérthetetlen

    Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
    a finnyás antilop a rinocérosznak:
    • Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú kába!
    Tévedésből került Noé bárkájába!
    Formátlan, ormótlan,
    iromba, goromba!
    Önmagánál rútabb, olyannyira ronda!
    Ó, bár rúghatnám jól faron,
    maga faragatlan barom!
    Böffent, mocskol, piszkít bárhol,
    s nem sül le a bőr a kérges pofájáról!
    Pislogott a rinocérosz:
    • Bár tudnám, hogy mire céloz!…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Új struccpolitika

    Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
    eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
    Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
    úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
    és mint egyszemélyes tábor
    elszakad a gyáva struccpolitikától.
    Szembe is fordult a többivel dohogva,
    és onnét fúrta be fejét a homokba.

    Forrás: Lélektől lélekig