https://verskucko.com

Címke: szatíra

  • Tóth Árpád – Kilépni

    A munkapártot
    Nem mondhatom épnek,
    Amennyiben a tagjai
    Sorban kilépnek.

    Napról-napra nő
    A kilépési lista,
    S ezen bizonyára búsul
    Tisza Pista.

    De én tudom, hogy nem sokáig
    Fog habozni Tisza, a zordon,
    Hanem eszébe fog majd jutni
    A Pavlik-féle kordon.

    A kordon eddig arra volt jó,
    Hogy körülállja a házat szépen,
    És Pavlik ne engedje meg,
    Hogy oda valaki belépjen.

    Olyan egyszerű a dolog,
    Mint meghámozni egy narancsot,
    Tisza majd odaszól Pavliknak,
    S kiad neki egy új parancsot.

    A házban bent ülnek a mungók,
    S számuk ezentúl nem apad,
    Mert ezentúl a parlamentből
    Kilépni sem lesz szabad!

    1913.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Tóth Árpád – A műbaba

    Van már műláb, van már műfog,
    És vannak már műszerek,
    Van műfül, műorr, műgége,
    Mindmegannyi műremek!…

    Van vízmű, és van mű víz is,
    Példa rá a köntösgát,
    Ott a vízmű úgy szuperál,
    Hogy direkt művizet ád!…

    Van azután egy színmű is,
    Gyan Thuláé e remek,
    Ezt a színműt egy szép műszín:
    A frész fene ette meg!…

    Van aztán még egyéb mű is,
    Például egy elmemű:
    Szávi tata távirata:
    Talpnyaláshoz elve hű!…

    Mind e műveket azonban
    Lefőzi egy műremek.
    Dőderlein professzor műve,
    Amely mű egy műgyerek!

    Műbabát hoz a műgólya,
    Így lesz eztán a divat,
    S ez, úgy mondják, a jövőben
    Szerelmünkre is kihat.

    Műszerelem, műölelés,
    Műcsókokból műnemű,
    S régimódra születendő
    Gyermekünk lesz – parvenű!

    1912.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Tóth Árpád – A körkérdés

    Kiküldött a szerkesztő úr engem,
    Aszongya:
    Hallja, maga, Spongya,
    Menten
    Menjen
    S zengjen
    A színészek fülébe
    Valami húsvéti körkérdést,
    Valami furcsát,
    Akármit,
    Csak körkérdés legyen,
    Hogy a konkurrens-újság
    Megpukkadjon,
    S belőle a fene
    Jóízűt egyen.

    Menten
    El is mentem,
    S a fejemet törtem,
    Törtem és kentem,
    Hogy mi a fenét
    Körkérdezzek mostan,
    Törtem a fejem,
    Törtem és mostam,
    De valami szenzációsat
    Nem tudtam kieszelni,
    Milyen körkérdéssel kéne
    A húsvéti számot
    Cifrára meszelni.
    Hopp! de végre
    Hálásan pislogtam az égre,
    Mert a körkérdés,
    Mint a derült
    Égbül a villám,
    Egyszerre
    Eszembe penderült.

    Felkerestem a színészeket,
    S feltettem nékik
    A körkérdést nagykomolyan,
    Mert illik,
    Hogy ilyenkor az ember
    Komoly arcot öltsön:
    Mondja, kedves művész úr,
    Nem volna-e
    Tíz koronája kölcsön?

    Csak az a baj,
    Hogy mind nagyon
    Egyformán feleltek.
    S hogy mit feleltek?
    Most kezdek ám hatolni és ötölni!
    Nos, hogy mit feleltek?
    Hát, hát – azt nem lehet leközölni.

    1912

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Baka István: Üzenet Új-Huligániából

    Határ Győzőnek

    Itt minden egy hetes a forradalmak
    és a szerelmek is eldobható
    papírzsebkendő ez az ország
    beléfújják szerencsésebb hatalmak
    a finnyás Európa minden mocskát
    s lucsok az is mi még eladható
    egy hétre szól minden s garancia
    sincs hernyótalp tiporja el
    vagy hernyó rágja meg s belépetézik
    és bábjából a pillangó kikel
    s kitárva tarka szárnyát szállnia
    ideje is jut legalább egy hétig
    egy hét a hitre ám hivőt ki látott
    áldjon vagy verjen itt a sors keze
    mint valutázó szerbé vagy cigányé
    valódiak közt pénzformára vágott
    újságpapírral van az is tele
    s csak azt nem vágja át ki jól figyel
    országnak ország még hazának árnyék
    itt rég nem halni itt túlélni kell

    (1995)

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: Előadás után

    (После спектакля)

    Mint Saljapin a Don Carlos után
    Úgy lopakodtam haza tegnap este
    Bár nem dörögtek ágyúk és talán
    Célgömb se kószált tarkómat keresve

    Mégis szorongtam s úgy gyötört a bú
    Hogy én is az Escorialba vágytam
    Bár nem vagyok Fülöp s a savanyú
    Erzsébettel sem osztanám meg ágyam

    Talán szuronyt szegezve lenne jó
    Rohanni basszus-hangú ágyuszóra?
    Inkább Fülöp s az inkvizíció
    Mint Posa márki uljanovi póza

    Saljapin aznap mint atya s király
    Don Carlosszal leszámolt volna végleg
    De közbeszólt egy véresebb viszály
    Mit ő nem értett és ma más sem ért meg

    Félbeszakadt az az előadás
    Az utcák operája hangosabb volt
    Így hát ki nyerte meg ma is vitás
    Apák s fiúk között a régi harcot

    Hogy így esett ne vádold Saljapint
    Ágyúk a basszusánál öblösebbek
    Lelépett hát a színpadról s a kínt
    Azok folytatták kiktől jött az ötlet

    Hogy talpra állítsák a fejeket
    Mint Hegelt Marx eltöltve hetven évet
    Míg összeállt a Matrjoska-sereg
    Egymásba visszadugható vezérek

    Mint Saljapin a félbeszakított
    Don Carlosról mentem haza lopódzva
    Ágyú se szólt Maxim se kattogott
    Éreztem mégis üthet még az óra

    S ránk villan újra Iljics fogsora
    A jövendő-protézis Auróra

    Forrás: DIA — PIM

    október 25-én (november 7-én) este F. I. Saljapin Fülöp király szerepét énekelte egy pétervári magánszínházban, miközben megkezdődött a Téli Palota ostroma. Az előadást nem tudták befejezni; a művész az egymásra lövöldöző vörös- és fehérgárdisták elől bujkálva menekült hazáig.

  • Baka István: A Nagyszínházban

    (В Большом театре)

    Két felvonás között a páholyok
    A karzat s földszint publikuma kint
    A díszcsarnokban és a folyosók
    Cirádás útvesztőiben kering

    A nőkön prémek drága új ruhák
    Egy hideg szépség úgy hordja fehér
    Kavargó tülljét mint a hófuvást
    S beáll a sorba ő is szendvicsért

    Tolong zsibong a felhevült tömeg
    Előadásról senki sem beszél
    Vajaskenyéren sonka halszelet
    Pohárka pezsgő vermut többet ér

    Annál mi fent a színpadon ma már
    Lejátszódott és még játszódni fog
    Egykutya cári tiszt vagy komiszár
    Ha oldaladnál tűsarok kopog

    A jegyszedőnők is lazítanak
    Szigorú sorfaluk keményített
    Kötényben most felbomlik varjuhad
    Rebben föl éhség háború perek

    És bent a függöny mint kötés min át-
    Ütött a vér homálylik bíboran
    Elfedve még az új tragédiát
    Mely végkifejlete felé rohan

    A nagy finálét melyben színre lép
    S magába mint verembe hull a nép

    Forrás: DIA — PIM

  • Baka István: A tengerhez

    (К морю)

    Tenger, te szüntelen idegroham
    Önmagad kényszerzubbonyában,
    Örökké habzó száj – megláttalak,
    S mindjárt pofádba köpni vágytam.

    Te, rángógörcsök végtelenje, tenger,
    Hazámat körbe-körbe rázod –
    Te őrjíted meg sós gyűlöleteddel,
    Hogy eleméssze a világot?

    Nyál tengere, amit összefröcsögtek
    Kongresszusok küldöttei,
    Sirályok őrködnek fölötted:
    Iljics dús szemöldökei.

    Partodon állva nézem én:
    Hullám vonul hullám után dörögve,
    Mint november hetedikén
    Menetelők a dísztribünt köszöntve.

    Ó, szovjet népek tengere, belőled
    Vízcseppként párolognék el, de menten
    Határőr jön kutyával, s visszazökkent
    Álmomból, elkérve a dokumentem.

    Forrás: DIA — PIM

  • Juhász Gyula: Az önemelő polgár

    Már rég pihen a komoly lantom
    És rég nem pihent már a víg,
    A komolyat most már fölajzom
    És rajt’ ez ige hallatik:
    Láttam királyt Beóciában,
    Dívát, ki néha énekel,
    Láttam Maraton győzedelmét,
    Háziúrt, aki nem emel.

    Láttam Polónyit, aki Géza
    És láttam Fedák Sárit,
    De nem láttam eddig állampolgárt,
    Aki több adót áhít!

    Uram, bocsásd el már szolgádat,
    Mert láttam végre, végre őt,
    Kevés adó miatt föllebbező
    Szegedi adófizetőt.

    Nápolyba menni és meghalni,
    Ezt mondták mindig még nekem,
    Czímer Károlyt meglátni s élni:
    Ezt hirdesse ma énekem!

    Valóban, aki így adózik
    És aki adót így emel,
    Annak a város úgy adózzon,
    Hogy szobrot emeljen a korzón,
    Bár ennél többet érdemel.

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A medve

    Magyar medvének lenni
    Szép és jó gondolat,
    Az ember csak málnázik
    A Kárpátok alatt,
    Az ember csak málnázik
    És kéjjel hempereg,
    Míg sorra eszik egymást
    A többi emberek!

    Ha medve vagy, légy medve
    S ne hitvány, gyönge tót,
    Gondoltam és nem ittam
    Se bort, se alkoholt,
    Gondoltam és nem ittam
    S megittam a levet:
    A holtakról csak rosszat,
    Mondá a látlelet.

    Magyar medvének lenni
    Mégis csak jobb dolog,
    Mint a ti dolgotok most,
    Póruljárt doktorok!
    Mert a ti dolgotok most
    Bizony kutyául áll,
    A medve bőrét issza,
    Ki medvét exhumál!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A novella

    Sok novellát, jó novellát,
    Rossz novellát olvastam
    Boccacciotól és Bírótól,
    Molnártól és más írótól;
    Okultam és mulattam.

    De az új végrehajtásit,
    Szavamra, nem olvastam.
    Ám az ilyen esetekben
    Az eljárás obligát,
    Az olvasó elolvassa
    Pesti lapba, esti lapba
    A szokásos kritikát.

    Ezek után a novellát
    Fölösleges olvasni,
    Nem tud az írni, aki írta,
    Szomaházy jobb stiliszta,
    Jobb stiliszta a Sassi.

    Különben is, tisztelt Günther,
    Minek írsz te novellát.
    Te csak mondd: tapsolj csak népem
    És a végrehajtást szépen
    Gyakorold, ne magyarázd!

    1908

    Forrás: MEK