https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Gyurkovics Tibor: Arc

    Bejön egy arc és nem megy többet el.
    Egészen behajol a képbe.
    Tapogatózó ujjunk alatt ver
    a homlok érverése.
    Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
    Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
    De tarkójára tűz a nap
    és értjük őt már egyre fényesebben.
    Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
    Szabálytalan az orra, szája,
    de közelebb jön s pontosan
    kirajzolódik mindegyik vonása.
    Mert hátulról kap megvilágítást,
    hogy fölragyognak könnyű ujjai.
    Bejön, leül, levetkezik.
    És nem tudjuk már elbocsátani.

    Forrás: Kedvesch versek

  • Kányádi Sándor: Románc

    keresgélt a repülőgép
    fél szárnnyal a vizet szántva
    míg a lagúnák közt rálelt
    a parázsló betonsávra
    domborodott az ég kékje
    homorult a földnek zöldje
    mikor a gép alázökkent
    fújtatva és dörömbölve
    húzta a sok kis cölöpház
    maga alá az árnyékát
    rezegtek mint a bazári
    fölhúzható bádogbékák
    föld az éggel kék a zölddel
    borult össze elalélva
    szerelemtől részegülten
    betűzgettem Cartagena
    delet ilyet soha én még
    napot soha még így égni
    hol a bokor víz és viskó
    s még a beton is érzéki
    félórát ha voltam nálad
    míg egy kisded megszülethet
    ameddig egy ismeretlent
    elföldelnek elfelednek
    kísértésbe szédítőbe
    estem véled szerelembe
    hogy maradjak viskóid közt
    mindenkitől elfeledve
    ittam fényed, kéked-zölded
    a géphez gurított létra
    tetejéről félórára
    enyém voltál Cartagena
    fölszállóban már úgy rémlett
    vityillóid rezegtetve
    mindegyikben mintha egy-egy
    szerelmespár ölelkezne
    jaj, elválnunk miért kellett
    magadhoz miért nem öleltél
    minden évszakom azóta
    hóval borított hideg tél
    egy napodért-éjszakádért
    cserébe mit vágyton vágyok
    adtam volna üdvösségem
    az örökkévalóságot
    ilyen bolond ki szerelmes
    érzi, hogy a szíve béna
    belémsajdult sose látlak
    többé viszont Cartagena
    s ittalak még színed-fényed
    amennyi talán elég lesz
    itt a deres Kárpátok közt
    a közelgő öregséghez
    hol a nap is a tiednek
    csak lézengő halvány mása
    kél és nyugszik emlékeztet
    az egyszer volt ragyogásra
    ó a kéked, ó a zölded
    kékje-zöldje víznek, égnek
    Karib-tenger tüneménye
    a neved is belémégett
    nem gyógyít ki az idő sem
    azon kapom magam néha
    félhangosan szólongatlak
    Cartagena, Cartagena.

    Forrás: Kedvesch versek

  • Romhányi József: Hogyha nap volnék…

    Hogyha nap volnék,
    csak teérted kelnék…
    Hogyha madár volnék,
    neked énekelnék!
    Hogyha szellő volnék,
    muzsikálnék lágyan!
    Hogyha virág volnék,
    illat volna vágyam!
    Ha méhecske volnék,
    édes mézet hoznék néked eleségül!
    S hogyha őrült volnék,
    elvennélek feleségül.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Iacopo da Lentini: Szívem szerint…

    Baranyi Ferenc fordítása

    Szívem szerint szolgálom én az Istent,
    hogy feljuthassak egyszer majd a mennybe,
    az égi hon csodás hírnévnek örvend,
    hol mindeneknek fényes ott a kedve.

    De hölgyem nélkül semmi dolgom ott fent –
    nincs szebb vonású arc, szőkébb fejecske
    mint az övé – megtennék érte mindent,
    s nem lennék boldog tőle elrekesztve.

    Nem káromló beszéd ez, ám kívánom,
    hogy szavaimat pontosan megértsék:
    pokol nekem, ha nincsen mód csodálnom
    bársony szemű, szép arcú, tiszta lényét,

    hisz legfőbb óhajom s vigasztalásom
    hölgyem dicsőségének látni fényét.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • François Coppée: Rommá lett szív

    Mészöly Dezső fordítása

    Latin palotaként emelkedett szívem,
    márványok, gránitok javából összehordva;
    de szenvedélyeim, mint barbár szittya-horda,
    csóvát dobtak reá és dúlták esztelen.

    Leomlott. Csend honolt a törmeléken.
    Emberi nyom sehol, csak kígyók, baglyok odva.
    Bíborszín s hófehér kövét benőtte dudva,
    s az út helyén szeder burjánzott végtelen.

    Hosszan, magánosan elnéztem, hogy mivé lett.
    Sugártalan napok, csillagtalan vak éjek
    félelmes korszakán lelkem pokolra szállt.

    De jöttél végre Te, sugárba öltözötten;
    s hogy hontalan frigyünk meglelje otthonát:
    palotám romjain egy kunyhót építettem.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

    !

  • Karinthy Frigyes: A halottas kocsi

    Egy fekete kocsi ment a Körúton,
    Május volt, mert az minden évben van,
    A fák tehát lomboztak és rügyeztek
    És drága nők csacsogtak boldogan.

    Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
    Ki a ligetbe, merre lát a szem,
    Csak a fekete kocsi ment közöttük
    Becsukva, szépen engedelmesen.

    A kocsiban, hol kellemes homály volt,
    Feküdt három fehér úr meztelen,
    A hangulat kissé fagyos közöttük,
    A modoruk se könnyed, fesztelen.

    A lábukra egy cédulát kötöttek,
    A cédulán rendőri látlelet,
    Friss jégből van a derékalj mögöttük,
    Jégből a paplan a fejük felett.

    És szólt az egyik mozdulatlan arccal,
    Míg fején a jég halkan szörcsögött:
    „Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?”
    És szólt a másik: „Mint egy hörcsögöt.”

    És szólt az egyik: „Ön soká feküdt lenn?”
    És szólt a másik: „Négy napot bizony.”
    „Én Óbudánál ugrottam be, és ön?”
    És szólt a másik: „Én a Lánchídon.”

    És szólt az egyik: „Az öné milyen volt?”
    És szólt a másik: „Barna és molett.”
    És szólt az egyik: „Az enyém is éppen…”
    És szólt a másik: „Hát az meglehet.”

    És szólt az egyik: „Mondja, hogy nevezték?”
    És szólt a másik: „Ringaráz Kata.”
    És szólt az egyik: „Hát ez óriási!
    Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.”

    „Én azt hittem, önt szerette mégis,
    Azért ugrottam, mint egy kerge kos.”
    És szólt a másik: „Hát nem önt szerette?
    Hisz én ön miatt voltam bánatos.”

    És szólt az egyik: „Hát nem önt szerette?”
    És szólt a másik: „Ó, hát volt remény?”
    És szólt az egyik: „Hát kié lett akkor?”
    És megszólalt a harmadik: „Enyém.”

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Szabó Lőrinc: Pillanat a „Tücsökzené”-ből

    Mint kagylóból bontottalak ki, mint
    héjból, s nem csak ruháidból: amint
    felnéztél rám, a végső pillanat
    előtt, mikor megláttad sorsodat,
    de még tiltakoztál, igen: amint
    felnéztél, akkor már, s lélek szerint
    te vetkőztél tovább: hívó szemed
    úgy menekült, oly kétségbeesett
    álmot tükrözött s oly belső csatát,
    hogy a szívem elszorult. De a vágy
    győzött lassan: fájdalmas bizalom
    mosolya remegett át ajkadon
    s a győzelmes, halálos gyönyöré,
    karod emelted a nyakam köré,
    be szép voltál! Azt a tekintetet,
    mellyel vállaltad titkod-szégyened,
    s mely jövőd és szíved bontotta ki,
    sose tudtam többé felejteni.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Vajda János: Szerelem hatalma

    Hiába lettél nagy, dicső hős,
    Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
    Ki nabucói érzetében
    Nem tudja már, hogy hova lépjen.

    Szívedben újuló tavasszal
    Találkozol egy gyermekarccal,
    Ki rózsaláncot vet nyakadba,
    Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

    Ki ura vagy a seregeknek,
    Kit népek, országok rettegnek,
    E szép szemeknek sugarától
    Remegsz, a földön csúszol-mászol.

    Nyögsz térdre esve, jársz négykézláb,
    Nyom a fejedbe csörgősipkát,
    Csinál belőled nagy bolondot,
    És okosan, mert így vagy boldog.

    Ne bánd, akárki vagy, barátom,
    Hogy így van itt e szép világon,
    Hogy e kicsiny bársony kezecskék
    E földön sorsodat vezessék.

    Hogy egy parányi, láthatatlan
    Szikrában oly nagy hatalom van.
    A dinamitnak egy morzsája
    Nagyobb úr, mint a Himalája

    Tövébe, hogy ha akna fúrva,
    Egy öntudatlan gyermek ujja
    Érintse meg és hurrá, egyben
    A Csimborasszó légbe röppen.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Dsida Jenő: Mese, mese, mátka…

    A fűz a vízen áthajolt.
    Szép zöldhajú szűz mátka volt,
    vállán veréb ült, néha tíz.
    Alant suhant, rohant a víz,
    mint egy bolondos, bő regény,
    hűtlen, makrancos vőlegény.

    A felhő könnyű, ritka volt,
    s az ég sötétkék tintafolt,
    és csók a szél, mely átoson
    a füstbe süppedt városon.

    És akkor lopva jöttem én
    a nyári lanka szőnyegén –
    de sarkantyúm volt, rézveret,
    az pengett s minden észrevett.

    Egyszerre metsző lett a szél,
    mint a süvöltő, fent acél,
    az ég szuroksötétre vált,
    a fűz letört, a víz megállt…

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Koltay Gergely: Neked játék

    Neked játék, neked a szerelem,
    Neked a fény és a végtelen,
    Nekem a hiány, nekem a küzdelem,
    Nekem a bűn és a félelem.

    Arcul csapott magányunkra rászállott illúziókkal
    két sornyi hír lett az életem,
    s ami szép azt csak képzelem…

    Neked eső, neked havazás,
    Neked maradt a tisztaság, fehér lepedő,
    de zápor verte homlokodra jeleket karcol az idő.

    Mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne,
    mert nem lehet, mert nem lehet!
    Mert amit nem lehet az az élet,
    mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz…

    Széttépett imakönyveink között a megtalált nyomornak
    sohasem lesz vége.

    Neked játék, neked a szerelem,
    Neked a fény és a végtelen,
    Nekem a hiány, nekem a küzdelem,
    nekem a bűn és a félelem.

    Csak tovább roncsol a vágy…
    Az eltévedt boldogság,
    akit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk,
    s ránkgyújtotta házunk…

    De nem! Nekem szép így is,
    nekem szép a Volt és a Lesz is,
    még ha a bűnnel házasságot kötsz is.

    Hajnali házak csöndjét ma még titokban zárjuk,
    s a kulcs halott fém testként postaládánkba koppan,
    mint startpisztoly dörren a meneküléshez.

    Mert futni kell magam, magad ellen,
    mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,
    s a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét,
    de itt ez csak per, itt ez csak büntetés.

    Nekem játék, neked szerelem,
    Neked fény, nekem a végtelen,
    a közös bűn, a hiányzó értelem,
    mi neked küzdelem, nekem a félelem.

    Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak,
    de most ami volt, s ami lesz, odaadod másnak.
    Ez most a búcsú, és a kezdet is,
    ez most fájni fog… még ha tudjuk is.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek