Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a baja?
Kicsi a lyány, mint egy bögre:
Nagy szerelem teszi tönkre.
„Veszett is vón’ hagyma földbe’:
Nem könnyezne szemem tőle!
Veszett vón’ az úrfi Pesten:
Nem verne így az Úristen!”
1877. november 7.
Forrás: www.eternus.hu – Arany János versei
Szekeres Katóka kedden, éjféltájban
sír, zokog magában, magányos szobában.
Maroshegyi posta hozta a levelet:
„Szombat este óta nem törődöm veled!”
Feltükrözi a nap a maroshegyi tóba,
töröli a szemét Szekeres Katóka.
Könnyű, sebes szóval írja a levélbe:
„Megcsaltalak, rózsám, még csütörtök délben.”
190?
Forrás: www.eternus.hu – Kaffka Margit versei
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek, jónak találtalak,
Csupán egy volt hibád,
Hogy ritkán szólt a szád.
Felnyitottad rózsaszádat
Jóvá tenni e hibádat,
S felkiálték: egy hibája,
Hogy most mindig jár a szája.
Forrás: www.eternus.hu – Lauka Gusztáv versei
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett szerelmi érzetet,
A kis Erosz, amidőn nyilát rá
Lőtte, a lövésnél tévedett,
És a szív helyett gyomrát találta,
S ez szerelmi kíntól földagadt,
Bár kihúzta a nyilat, de vége
A hordónyi hasban megszakadt.
Most, ha étket s bort lát pillanatja,
Az forró szerelme áldozatja.
Forrás: www.eternus.hu – Samarjay Károly versei
Szerelmes ifjú, hő szívével
Mindég csak ott, csak „Nála” van,
Bármit tegyen, bárhogy legyen, csak
Az „Édest” látja untalan.
Ha ébred, első gondolatja:
Alszik-e még szép angyalom?
S képzeletét napközben feléje
Űzi, hajtja száz alkalom.
Ha virágot tűz gomblyukába,
Ha számol, ír vagy referál,
A lányka, az az égi tündér
Mindég ott van, előtte áll…
Ha cimborák közé megy este,
Kikkel maholnap már szakít,
Bárkiért ürül a pohár – ő
Koccint és gondol – „Valakit”.
S fejét, szívét az édes mámor
Ringatja, mint sajkát a hab,
S egy kéjes érzés súgja halkan:
– Nem messze már a boldog nap…
S hazatérőben, mikor a hold
Halovány fényét szórja szét,
Kipeseli a szűzi hóba
Imádottja édes nevét.
Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei
Losonczi Annának adassék e pár sor;
Lelkem e levélre rálehelem százszor.
Botor bizalommal máskor is így tettem,
Csokorba számodra vérvirágot szedtem.
Végbeli mezőkön döntő büszke torna:
Mintha nagy szerelmem vallomása volna.
Sebet érted kaptam, hej, pedig elégszer –
Vérpiros rubinnál ragyogóbb ez ékszer.
Összefűztem bíbor gyöngysorba, füzérbe;
Odaadtam volna, de senki se kérte.
Híveim elhagytak, jussom elpörölték,
Lelkedben a lelkem orozva megölték.
Gonosz vagyok, mondták, hitehagyott, pártos…
Talán mert a vágyam vissza-vissza szálldos?
Rossz vagyok lovagnak, lantosnak is hitvány:
Lelkem ott felejtém szemed kéklő titkán.
Kiáltják a bűnöm, hogy a szívem máglya:
Szép arany hajadnak perzseli a lángja.
És benne szavadnak ezer hangja támad,
Új hurú kobzomon régi tüzű bánat.
Mert a lantom ifjú, csak a nóta régi:
Ügyesebb, erősebb virágom letépi.
…bókoló beszédre sohase hajoltam,
Lágy citera helyett sikoltó kürt voltam.
A dalom elröppent, hitem elcsatáztam;
Szerelemért magam soha nem aláztam.
Bocsásd meg, az ajkam ha keményre fordul,
Pedig ittas vagyok áldott égi bortul.
Dalom tied; ha kell, véremet is ontom –
Csak téged szeretlek, bár sohase mondom.
Tied a jövendőm, tied dacos álmom…
Losonczi Annának levelem ajánlom.
Forrás: eternus.hu
Ugy szeretném szerelmedet
meghálálni, de nem lehet,
se csillagot, se kenyeret,
nem felezhetek meg veled.
Csak pocsolyát, nem kútvizet
kap száraz szád, szomjas szíved.
Nem ragyogás a szerelem,
árnyék vagyok a szemeden.
A szobánkba nem süt a nap,
de sütnek a durva szavak.
Nem én mondom, ne higyj nekem,
oly könnyen elkeseredem.
Sütnek a süket éjszakák,
felsir az ajk, megszúr az ágy,
az óra áll, perc nem telik,
megfúl az ember reggelig.
Sokat ríkatlak kis madár,
de Te ne sirj, mert sirni kár,
te csak repülj, te csak örülj,
kis ér fölött, nagy ág körül.
Kicsit várni tanitalak,
nem igy igértem az igaz,
szegény asszonnyá tettelek,
pedig nagyon szerettelek.
Ez még a dér, ez még a fagy,
de nő a mag a föld alatt
s az én kedvesem ajakát,
édesiti majd nap s virág.
Forrás: eternus.hu
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?
Beteg virág vagyok:
Láthatatlan féreg
Éji vihar szárnyán
Egy szirmomra tévedt;
Ágyat vetett bennem,
Szép kármin ölemben,
S most sötét szerelme
Titkon megöl engem.
(Képes Géza fordítása)
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
K
Szerető szemben gyöngy s rubint tüzel,
Aranyat teremnek boldog szívek.
A tétlen ebből mit sem adhat el,
A kapzsi mindezt nem veheti meg.
(Orbán Ottó fordítása)
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
