Az Angyal – születésem elnöke –
Így szólt: „Kéj- s kedvből gyúrt lényecske, te,
Menj, szeress, Földi Hívság ne vonzzon sose.”
Forrás: Lélektől lélekig
Az Angyal – születésem elnöke –
Így szólt: „Kéj- s kedvből gyúrt lényecske, te,
Menj, szeress, Földi Hívság ne vonzzon sose.”
Forrás: Lélektől lélekig
Emlékek között foszló kelme…
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag,
mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra, szépen.
Forrás: Magyarul Bábelben
Nem adom vissza:
szemhéjam mögött őrzöm
legszebb képedet.
Forrás: Lélektől lélekig
Csak aludj
Én itt vagyok Veled!
őrzöm álmod, megfogom kezed
míg Te megszövöd sorsomat.
Nyugodt vagy…
csak a takaró ölel át
befonva tested vonalát
lélegzeted könnyű fuvallat a gyenge fényben –
Már nem félek.
Kimondhatatlan szavakkal kereslek
reggelente smaragd tükörbe nézek
(mikor kinyitod szemed!)
Tökéletes vagy!
Mint régen látott tiszta álmaim
rádfeszülnek forró vágyaim
szivárvány tündérei.
Még nem fekszem melléd…
nézlek megnyugodva.
Vágyakozom a tiszta mozdulatra
– alszol és átölel kezed! –
Csak aludj!
Én itt vagyok Veled….
félem álmaid és keresem kezed
csak szeretlek Gyönyörűm.
Forrás: Lélektől lélekig
Leszállt az éj, de még túl sok a fény,
a nappali nyüzsgés is itt rekedt.
Aludjunk el valami új mesén,
hadd legyek most kicsit a gyermeked.
Bántja szemem, kapcsold le a Holdat,
fújd el, kérlek, a csillagok tüzét,
úgy ringass, hogy két kezed a holnap,
higgyünk benne, hogy lesz még meseszép.
Dúdolj nekem, lásd, szívedre bújok,
éreznem kell a páros ütemet.
Könnyebbednek lelkemen a súlyok,
amíg szól ez a lassú menüett.
Forrás: Lélektől lélekig
Tudod, arra gondoltam,
mennyire fontos az embernek
a visszajelzés.
Nem,
nem az elismerésre gondolok.
Az más.
A visszasimogatásra.
Arra,
ha valaki meggyógyít
egy beteg madarat,
nem vár érte köszönömöt
se fizetséget,
de megsimogatja
a búcsúzkodó szeretetkör.
Aki szeret, azt szeretné adni,
amit maga is legtöbbre tart.
A madár a repülést.
Mit adhatna mást?
Aki szeret,
azt adja,
amit legszebbnek,
legjobbnak tart a világon.
Simogat,
akit boldoggá tesz,
ha szeretetből megsimogatják,
betakar,
aki arra vágyik,
egy szerető kéz betakarja.
Nem,
nem azért, hogy visszakapja,
az igazi szeretet
nem ismeri az üzletet.
Csak, mert aki szeret,
azt adja,
ami számára a legkedvesebb.
Ha tehetné, a szívét adná.
De,
mert nem teheti,
hát azt,
ami nagyon fontos.
Neki.
Aki adja, annak.
Szeretettel adni,
csak a legfontosabbat lehet.
A legmelegebb szót,
a legszebb mosolyt,
a legkülönlegesebb kavicsot.
A legkedvesebb mozdulatot,
a legforróbb fohászt.
Annak, akit szeretünk.
Forrás: Lélektől lélekig
Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék.
Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz.
Nem egy pillanat csak, amíg megveszed,
hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz.
Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.
Forrás: Facebook
Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél,
valami olyat adok neked, ami az enyém,
ami tényleg az enyém.
Egy ajándékot.
Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert,
aki itt ül velem szemben,
és arra kérem, hogy értse meg,
mennyire fontos, hogy vele lehetek.
Most már van valamije,
ami egy kicsit én vagyok,
van belőlem egy darabkája.
Forrás: Facebook