A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz,
sokkal inkább van köze a szeretethez,
amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt.
Ilyen ajándék a plázákban nem kapható,
értéke pénzben nem kifejezhető.
Forrás: Facebook
A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz,
sokkal inkább van köze a szeretethez,
amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt.
Ilyen ajándék a plázákban nem kapható,
értéke pénzben nem kifejezhető.
Forrás: Facebook
Ott van az ajándék.
A csomagban.
A dobozban.
A fa alatt.
Nézd csak meg.
Bontsd ki.
Látod?
Látod az ajándékot?
Nem.
Nem láthatod.
Te csak egy tárgyat látsz.
Nem az ajándékot.
Nem az igazi ajándékot.
Mert az láthatatlan.
Az igazi ajándék az ajándékban van.
Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz.
Ott van benne. Láthatatlanul.
A szeretet, a jószándék, a rád gondolás.
Amivel ezt az ajándékot adták neked.
Az ajándékban az igazi ajándék: a szeretet.
Forrás: Facebook
Vegyél egy macskát.
Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.
Mert tél jön mindjárt, és hideg,
és mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?
Legyen egy macskád.
Míg kávézol reggel, öledbe mászik,
éles karmai behúzva, puha tappancsokon
sétál az életedben.
Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.
Forrás: Facebook
Ember, ne szégyelld kimondani: SZERETLEK,
Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,
És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .
Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,
Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!
Ám ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,
Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .
E szócskától megszépül a világ, szeretlek,
És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!
Meglátod, visszakiált.
Forrás: Lélektől lélekig
“Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyil, a kimondott szó és az elmúlt nap.”
“Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.”
“Ha bármit kidobsz, éppen akkor lesz rá szükséged, amikor már végképp nem tudod visszaszerezni.”
“A szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között: hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte lévőre.”
Forrás: Lélektől lélekig
“A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk
van, ha szeretjük egymást és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.
De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét.
Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalitkája az emberi szív. “
Forrás: Lélektől lélekig
„Nem teheted maradéktalanul boldoggá azt, akit szeretsz,
akár ha minden kívánságát teljesíted is,
ha magad nem vagy boldog.”
Forrás: Orson Welles
Vadló ha száguld a szélben
hullámzón lobog sörénye
patája hangosan dobban
felszabadult nyerítése
Patak ha zúdul a hegyről
ki fékezhetné folyását
tükrében napkorong csillan
ki törné meg ragyogását
Szemednek fénye ha izzik
elhamvaszt minden sötétet
fáradó lelkemnek mindig
te nyújtasz jó menedéket
Örvénylő viharok dúlnak
hegyek közt, amerre járok
utak után nyugovást csak
ölelésedben találok
Karod óvó kosarában
enyhül bús szívem fájdalma
homlokom válladra hajtom
s hajtod homlokod vállamra
Forrás: Lélektől lélekig
„Ha valahányszor, amikor mosolyt csaltál az arcomra,
a kezembe kaphattam volna egy csillagot,
már az egész esti égbolt a tenyeremben lenne.”
Forrás: Lélektől lélekig