https://verskucko.com

Címke: szeretet

  • Boda Magdolna: (ha)

    Ha egy napon eljössz,
    megkínállak kandírozott szeretettel
    és borsmentateával.
    Ha eljössz,
    és ha lesz teám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gerald Durrell: Idézetek

    „Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya.”

  • Kornis Mihály: Idézetek

    „Mi emberek, olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd, az erejét pedig a munkádba öntöd. És az ölelésedbe. Amennyiben képes vagy erre, máris többet tudsz az angyalnál. S ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott. Bukásainkban félelmetesen hasonlítunk egymásra, és csak győzelmeinkben emlékeztetünk jövendő önmagunkra.”

  • Nadányi Zoltán: Tanács

    Ne gondolkozz a szíveddel,
    Mert úgy ezer tüske vár;
    És ne szeress az eszeddel,
    Mert az élet úgy sivár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Marc Alyn: Én ott leszek

    Ha megpillantsz hazafele
    egy ajtót éppen rádtekint
    s egy gyík üvegroncsolta teste

    a felforrósult országútra esve
    ha mormolva a sövény levele
    feléd mutat
    én vagyok aki vár reád

    Ha suttog nyári délben
    az árnyék füledbe
    ha a méhek ezüst függönye szemedet
    befedte
    ha felhősarkain az égbolt kapuja
    csikorogva kifordul
    én vagyok aki vár reád

    Én vetésemet életednek
    minden percébe tettem
    és már csupán az ismeretlen
    ki rajzolja kalitkád rácsait

    Szemem nyitva szemem lezárva
    a rózsában vagy a búzában
    minden dalodban évszakodban
    minden éved szögezve át
    én ott leszek várok reád.

    (Rába György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Valaki mindig visszahív

    Mikor úgy érzem nincs tovább,
    utolsót lobbant már a láng,
    egy furcsa árnyék hívogat,
    hiába minden áldozat…,
    valaki mindig visszahív…

    Valaki mindig visszahív,
    mikor zokogva fáj a szív,
    mikor a kétség és tudás
    egymásra ront, s a pusztulás
    szegény, bolond fejemre száll…

    Szegény bolond fejemre száll
    a sűrű éj s a rút halál,
    és megfogják a vállamat,
    már csak egy végső pillanat,
    de mindig van egy fénysugár…

    …de mindig van egy fénysugár,
    vagy egy parányi fénybogár,
    mely megmutatja mennyit ér
    az élet, s újra jót ígér,
    mikor úgy érzem, nincs tovább.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csanád Béla: Vers születésnapra

    Mert nem csak magadnak születtél
    Ünnep lett születésnapod
    Kerestelek, mint őszidőben
    didergő csillag a napot.

    Nem tudtam, te is arra vártál
    (állig begombolt egymagad),
    hogy felfedezd a sivatagban
    vándorló szomjas társakat.

    Nem mondtad, alig mosolyogtál,
    csak égig érő vágyaid
    csapkodtak hűvösen, kimérten
    őrizve szíved álmait.

    Valamit mégis megtanultam
    már akkor: születő világ
    jövőt ígérő zálogát: a
    féltő szeretet szigorát.

    S hogy tenni kell, nem csak beszélni,
    ha megtaláltad már a hit
    ösvényeit, keresd az Isten
    benned örvénylő fényeit.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Helen Keller: Idézetek

    „A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük. Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Zene, belül

    Parányi melegség,
    mi átfut a szíven,
    tétova szándék, mely
    segíteni mozdul,
    növő hajlandóság
    más ember iránt – ez
    mind muzsika bennünk.

    Gyűlölet, amely csak
    igazságtalanság
    ellen lobban – szintén
    muzsika mibennünk:
    dübörgő s robosztus
    zene, amely győztes
    áradással önti
    el a gonoszságnak
    állásait lelkünk
    szikkadt rejtekében.

    Ezer megbicsaklott
    indulat s derékba
    tört álom szívsértő
    éles törmeléke
    alól buzog égre.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Wass Albert: Elindul újra a mese!

    Fényt porzik gyémánt szekere!
    Minden csillag egy kereke!
    Ezeregy angyal száll vele!
    Jön, emberek, jön, jön az égből
    Isten szekerén a mese!

    Karácsony készűl, emberek!
    Szépek és tiszták legyetek!
    Súroljátok föl lelketek,
    csillogtassátok kedvetek,
    legyetek ujra gyermekek
    hogy emberek lehessetek!

    Vigyázzatok! Ez a mese
    már nem is egészen mese.
    Belőle az Isten szeme
    tekint a földre lefele.
    Vigyázzatok hát emberek,
    Titeket keres a szeme!

    Olyan jó néha angyalt lesni
    s angyalt lesve a csillagok közt
    Isten szekerét megkeresni.
    Ünneplőben elébe menni,
    mesék tavában megferedni
    s mesék tavában mélyen, mélyen
    ezt a világot elfeledni.

    Mert rút a világ, fekete.
    Vak gyűlölettől fekete.
    Vak, mint az emberek szeme:
    az égig sem látnak vele.
    Pedig az égből lefele
    porzik már Isten szekere!

    Minden csillag egy kereke,
    ezeregy angyal száll vele,
    az Isten maga száll vele
    és csillagtükröt nyujt felénk,
    mesetükröt, a keze.

    Szent tükrébe végre egyszer
    Pillantsatok tiszta szemmel,
    tiszta szemmel, Istenszemmel
    milyen szép is minden ember!
    Minden ember szépségtenger
    s mint a tenger csillagszemmel
    telve vagytok szeretettel…!

    Tagadjátok…? Restellitek…?
    Elfordulnak fejeitek…?
    Megvakultak szemeitek…?
    Szépségteket, jóságtokat
    nem érzitek, nem hiszitek…?
    Csillaggyertyák fénye mellett
    Isten elé nem viszitek…?

    Akkor bizony rútak vagytok,
    szégenyek és vakok vagytok,
    ha szépek lenni nem akartok.
    De még így is, szegényen is,
    rútan, vakon, mégis, mégis
    Isten gyermekei vagytok!

    Rátok süti fényes szemét,
    elindítja fényszekerét,
    jó emberek játékszerét.
    Milyen kár, hogy áldó kezét
    nem érzitek, nem nézitek
    s nem hiszitek már a mesét.

    A rút világnak gondja van,
    minden embernek gondja van,
    a sok angyalnak mind gondja van
    s az Istennek is gondja van,
    mert mindenekre gondja van.
    S így múlik el a szép s a jó
    az ember mellől, nyomtalan.

    Forrás: Lélektől lélekig