https://verskucko.com

Címke: szeretet

  • Gárdonyi Géza – Fiamnak

    Mint a magasban lengő sasmadár,
    úgy kóvályog fölöttünk a halál:
    hol itt, hol ott egy lelket elragad.
    Csupán a test marad.

    Ha engem látsz majd némán, hidegen,
    és szólítasz és nem nyitom szemem,
    az égre nézz: én immár arra lengek.
    Csupán a testem az, mit eltemettek.

    Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem,
    leszállok hozzád, édes gyermekem,
    s mint éji szellő a virágokat,
    megcsókolom harmatos arcodat.

    S ha majd te is a testet vetkezed,
    a végső órán melletted leszek,
    s míg a harang kong gyászos fájdalommal,
    én átölelve viszlek fel magammal!

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol – Idézetek

    „Szeress meg engem koromfeketének,
    hófehérnek bárki megszeret.”

  • Fekete Sándor – Idézetek

    Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
    Csak egy tűzhelyet kívánok.
    Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
    Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
    De az aztán Ember legyen!

  • Goethe – idézet

    „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
    Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
    jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
    és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

    Forrás: Goethe

  • Fodor Ákos – a szeretésen

    a szeretésen
    kívül minden emberi:
    tett: romépítés

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Lélektől lélekig

    Tóth Árpád posthumus-kötetéhez

    E percben tettem le a könyvedet.
    Ismertetni, méltatni kellene…
    Te mosolyogsz egy távol csillagon,
    S azt mondod: pajtás, ne bajlódj vele.
    Te azt mondod, hogy mindeneket látsz,
    Hogy láttad befele folyt könnyemet,
    Azt mondod, neked nem kell méltatás,
    Csak síron túl egy kicsi szeretet.

    Ó, messzelakó, köszönöm e szót.
    Ha láttál, láttad bennem magadat,
    Láthattad, lelkem hogyan itta fel
    Kristálycsillámú hagyatékodat.
    Láthattad, hogy kavar fel halk szavad,
    Hogy int felém a szomorú tető,
    Ragyog reám elérhetetlenül
    Tört alakod, a szépen szenvedő.

    Láthattad: kálváriád utait
    Hogy jártam értőn ma este veled,
    Bámultam beteg gazdagságodat,
    S szégyeltem beteg szegénységemet.
    Egy-egy igédre úgy ismertem rá,
    Mint amely bennem régen vándorol
    Gyötrelmesen keresi önmagát,
    De testté nem válhatva, szétfoszol.

    Ám benned testté lőn, ki nem vagy test már,
    Míg én még hurcolom a bús igát,
    És járom, szikkadt szívvel egyre járom
    Vers-stációim meg nem írt sorát.
    A méltatásod, látod, elmarad,
    De bölcs mosolyod hozzám érkezik,
    Kik egymást nem ismertük itt alant:
    Suttogjuk ma: „Lélektől-lélekig”.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Joseph Joubert – (idézet)

    „Aki szeret, aki mindig szeret,
    nem ér rá panaszkodni
    és boldogtalannak lenni.”

    Forrás: Joseph Joubert gondolatai

  • Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg (idézet)

    „Ha valaki szeret egy virágot,
    amely csak egyetlen példányban létezik
    a csillag-milliókon:
    ez épp elég neki, hogy boldog legyen,
    ha a csillagokra pillant.”

    Forrás: Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

  • Gazdag Erzsi – Én megtanultam

    Én megtanultam fű-nyelven beszélni
    és fákkal szólni zúzott ég alatt,
    és megismertem hangtalan sírásuk,
    mikor fájdalmuk némán felfakadt.

    De mondják-e a füvek szélben, este,
    mondják-e egymásnak: kedvesem.
    És tudják-e az örökké parázslót
    kimondani, e szót, hogy: szeretem?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Maradj velem!

    Maradj velem – hisz nem kívánok semmit
    Tetőled, csak hogy néha lássalak.
    Maradj velem, csak hogy mint illat lengd be
    Néhanapján nagy árvaságomat!
    Maradj velem, szólj hozzám néha-néha,
    S ha én is szólok: rossznéven ne vedd –
    Szeresd versem rendetlen ritmusát
    S számláld rendetlen szívverésemet!
    Különben maradj hites uradé –
    Különben maradj Krisztus uradé –

    Az egyiktől is ennyit kértem én.
    A másiktól is ennyit kértem én.
    Te tudod Isten: bűn volt-e vajon
    Ez a könyörgés és ez a remény –?
    Elvitted egyikét a föld alá,
    És más tájékra most a másikat.
    Itt hagytál engem tehetetlenül
    Könyörtelen csillagaid alatt.

    Hisz néha fényes híd a messzeség,
    De máskor mégis nagyon-nagyon kell
    A biztonság, hogy kéznyújtásnyira
    Itt van valaki – kell egy kis „közel” –
    A néhanapos drága lehetőség:
    Az egy-város, a szomszéd-utca kell.
    S egy hozzámhajló röpke pillanat,
    Mely megsimítson, mint virágos ág.
    Elmúlhat tőlem különben örökre:
    Mit szerelemnek szólít a világ.

    Maradj velem! Leszáll az én napom.
    Bagoly huhog szálló napom felett.
    Maradj velem! E jajra ki felel:
    A világ végezetéig veled?!
    Maradj velem! Oly örök ez a kérés!
    És tiszta, mint a hó kristályai.
    Maradj velünk: Jézust is erre kérték
    Alkonyba-hulló tanítványai.

    Forrás: Lélektől lélekig