https://verskucko.com

Címke: szív

  • Idézetek

    „A legszörnyűbb börtön egy bezárt szív.”

    II. János Pál

  • Parancs János: A fecskék

    valamivel most könnyebb,
    lepattant a vasabroncs szivemről,
    sétáltam kint, a fák alatt,
    lestem a halakat a tóban,
    figyeltem a különféle, apró madarakat,
    szarvasok nyomát nézegettem,
    mintha nem az lettem volna, aki vagyok,
    egykedvűen, már-már derűsen gondoltam arra,
    ami elkerülhetetlen, s amitől rettegünk,
    a fecskék röptében gyönyörködtem,
    mintha először vagy utoljára látnám
    cikázó suhanásuk arabeszkjeit az égen,
    ilyen nyomokat hagyok én is idelent,
    ideges, kusza rajzolatot a porban,
    és mégis, akkor már az se bántott,
    csak sajogva együtt rángott, harcolt,
    ujjongva velük szárnyalt a szívem

    Forrás: Lélektől lélekig

    magyar költészet

  • Nadányi Zoltán: Tanács

    Ne gondolkozz a szíveddel,
    Mert úgy ezer tüske vár;
    És ne szeress az eszeddel,
    Mert az élet úgy sivár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Algernon Charles Swinburne: BALLADA ÁLOMHONRÓL

    Elrejtem a szívem rózsasziromban
    Távol a naptól, kert közepén
    Hó puha ágyban, lágy nyugalomban
    Rózsa alá rejtem szívem én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Helen Keller: Idézetek

    „A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük. Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Kezemben tartom a szivedet

    Kicsi testvér, a kezemben tartom
    a szívedet: Mért olyan hideg?
    Ha az égre nézünk, odafent is
    zöld füvet látunk, locsogó kis
    patakokat s az erdők fordított képét.
    Látod, ott megyünk mi is,
    az árnyas úton, milyen kicsinyek
    vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
    gyöngén ölelem jobb karommal
    a derekadat: mindjárt eltűnünk.
    Nem az a fontos, amit nagyképűen
    egymásnak mondtunk és a világnak.
    Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
    ott megy utánunk, szereti a kis fekete
    törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
    A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
    szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
    ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
    Nézd, milyen piros sugarakkal,
    piros örömmel vár minket a
    messzeségek messzesége; kezemben
    tartom a szívedet: melegedik, melegedik…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Líra

    Visszhang vagyok,
    – csak akkor szólok vissza,
    ha megszólítotok,

    szívhang vagyok,
    – csak azt dobogom vissza,
    amit ti mondotok,

    hangszív vagyok,
    – hangom a Föld beissza,
    s ha leszek, a ti hangotok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Wass Albert: Idézet

    „Az ember nem felejt.
    Csak megszokja, hogy a
    szíve egyik szobája zárva
    van. És néha benyit oda,
    és megnézi, hogy a
    fájdalom még
    mindig ott ül-e.
    Általában ott ül.
    Csak már
    nem kiabál.”

    Forrás: Wass Albert

  • Idézet

    „A bölcsesség nem a fejünkben, hanem a szívünkben rejlik.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Beteg szívemet hallgatod

    Téged keresve útján, harcán,
    Milyen bátor, erős szivem volt,
    Milyen muzsikás, milyen harsány.

    Milyen beteg most, milyen vásott:
    Dobbanását nem tartja más, csak
    Te nagy, szerelmes akarásod.

    Ha még egyszer vadul fölzengne,
    Himnusza a kíné s a kéjé,
    Himnusza a himnuszod lenne.

    Himnusz, hogy mégis rád találtam,
    Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,
    De élve és nem a halálban.

    S mindent megér, ha csak egy óra
    Dalolta el dalát melletted
    S nem nyílhat a szám átok-szóra.

    Beteg szívvel, istenes ember,
    Vallok neked, ím, kicsi párom,
    Áhitatos, bús szerelemmel:

    Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,
    Jó a szivem, mert benne vagy te
    S sziveink az órákat éljék.

    Forrás: Lélektől lélekig