https://verskucko.com

Címke: társadalomkritika

  • Romhányi József: Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok

    Házasság

    Undoknak mondott
    szárnyvasúti poloska
    férjhez menne
    disznótorosra.

    Feleséget keres komoly
    szándékú moly.
    Szekrény van.

    Kis testi fogyatékos,
    önhibáján kívül –
    középen elvált giliszta,
    hozzáillő házasfelet
    keres.

    Fábaszorult féreg
    társaság hiányában
    ezúton keres férjet.
    Harkályok kíméljenek!

    Éjjeli pillangó
    megismerkedne.
    …Mindegy!…

    Állás

    Péknél szabadult
    csótány
    elhelyezkedne
    babapiskótán.

    Felvesz kifutónak
    bábokat és gubókat
    Álca-szövetkezet.

    Iszappakolást vállalok.
    Balatonaliga.

    Kaszkadőrnek menne
    bátor mozibolha.
    Lyukas alsókba is
    beugorna.

    Lakás

    Korai cseresznyémet
    elcserélném ropogósra.
    Pondró. Utolsó posta.
    Esetleg ráfizetek…

    Vakolatban falbérleti
    lakást keres kisigényű
    nyű.

    Ingatlan

    Eladó kápé –
    szép fás karalábé.
    Férgespuszta.

    Bútor

    Kombinált háló-ebédlő
    Póknál.
    Életfogytig jótáll.

    Jármű

    Új traktort cserélne
    ökrös szekérre
    bögöly.

    Kullancs terepjárót
    venne,
    bőrülésbe is
    belemenne.

    Kultúra

    Iskolába járna
    hátrányos helyzetű
    fejtetű.

    Angolórákat ad
    Rockfortba végzett
    sajtkukac.
    Jelentkezhet egyén
    vagy kupac.

    Tánccsoportnak is
    alkalmas százlábú
    irtó siker ellenére fellép.

    Vegyes

    Férjhez menne
    kimondottan csapnivaló
    szúnyog.
    Csípőben telt… volt.
    Gyászolják lárvái.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A kacsa napilapja

    Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,
    vérbe mártva tollát,
    epével dagasztott, könnyekkel erjesztett
    rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.

    Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,
    fajokat tiport el.
    Éhínség; mészárlás
    s még száz más
    kiagyalt borzalom
    tobzódva tizenkét oldalon.

    Tűzvész vagy szerényebb
    méretű merénylet,
    naponként hatvan,
    már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.

    Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
    Így lett napilapja a valóság tükre.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Mókusmese

    Dió-tetten ért egy kis
    mókust a gazda.
    Ketrecre ítélte, de nem
    bántalmazta.
    Majd meg is kedvelte
    szegény rabfiókát,
    s megetette vele az összes
    dióját.

    Mikor mind felfalta a
    mohó mihaszna,
    gazdánk egy nagy zsákkal
    rohant a piacra.
    Hogy elfogyott, bőven
    hozott neki menten,
    de fogva tartotta, nehogy
    megint csenjen.

    Őszig hét zsák diót vett
    még a foglyának.
    Ez is állat mese. De
    melyik az állat?

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Tanulj, tinó!

    Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.
    Gyötörte agyát könyörtelen.
    Mikor tudta már nagyjából,
    hogy díszítőjelzője a „jámbor”,
    megalkotta az ökörlét
    három alaptételét:

    Egy:
    Ha doronggal vernek, az kegy.

    Kettő:
    Hogy szaporodj, azért lettél meddő.

    Három:
    A boldogság kulcsa a járom.

    Így lett a legnagyobb ökör a világon.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Verebesdi

    Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,
    mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok.
    Az állatok, mint a veréb,
    erre-arra felfülelnek,
    s ha az egész nem felel meg,
    kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Körkérdés kutyákhoz – Miért ugatják a teliholdat?

    Magyar kuvasz:
    – Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
    Csaholhatom reggelig!
    Magát rosszul informálták, azt hiszem,
    mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem.

    Orosz lajka:
    – Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.
    Vakkantgatom csak a felet,
    mert látom ám, már mértéktartó.
    Nem nyikkanok, ha már sarló,
    s ha még a kalapács is felkúszna, halkan –
    csóválnám a farkam.

    Német juhász:
    – Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,
    mivel keleten kél, és átmegy nyugatra.
    Bőven indokolja mind a két eset,
    hogy átugassanak illetékesek.

    Angol bulldog:
    – Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
    ha éjjel barangol.
    Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
    …Írek!

    Ír szetter:
    – Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
    de elkapjuk azt a holdat maholnap.
    Ki is sütjük még este
    angolosan véresre…

    Kínai csau-csau:
    – Mit teng-leng fenn? Az ellenség kéme!
    Link csel csak. Egy nagy ugrás és vége!

    Svájci bernáthegyi:
    – Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
    valami ilyesmit a magas alpokban.
    Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
    Esetleg majd egyszer, kényelmesen délben.

    Keverék kiskutyám:
    – Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
    De mert zavaros az égbolt,
    annyi fent az apró kémhold,
    félelmemben vonyítok.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A nagyralátó görény

    Egy görény
    felül akart emelkedni társadalmi körén.
    E nagyralátó terv szerint
    feleségül kérte a nemes hermelint.
    De a felsőbb kasztba
    tartozó prémes kikosarazta.
    Talált persze vigaszt csakhamar a görény:
    – Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény…

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Peterdi Pál: Miatyánk

    Mi Atyánk, vagy a mennyekben?
    Mert mondják így is, mondják úgy is.
    Egy időben azt tanították: Isten az egész világ ura és a mi mennyei atyánk,
    és én mondtam: Hiszek egy Istenben!
    Aztán más időben, mást tanítottak.
    De én most mégis hozzád fordulok, Uram.
    Fedetlen fővel és pucér lélekkel,
    mert bajban vagyok és… és, Uram, én félek.

    Itt azt mondják, Te hat nap alatt teremtetted a világot,
    ott azt mondják, hogy úgy is néz ki.
    De ebben azért nincs igazuk,
    mert akár így, akár úgy, azért ez a világ ki van találva!

    Az első napon mondád: Legyen világosság!
    És lőn világosság.
    És a hatodik napon mondád: Legyen ember!
    És lőn ember.
    És az a mi nagy szerencsénk,
    hogy akkor még nem találták ki az ötnapos munkahetet.

    Megalkottad az embert, egy nap alatt.
    Hiába mondják, hogy olyan is – azért ez nem csekélység.
    És ezt az embert most, Uram, el akarják pusztítani.
    Nem a világot, nem a fényt, nem a vizet, a fát, a napot –
    csak az embert.
    De mit ér a világ, a fény, a víz, a fa, mit ér a nap, ha nincs hozzá ember?

    Uram, itt valami hallatlan disznóság folyik,
    itt visszaélnek a Te neveddel,
    itt Istent játszik néhány szélhámos –
    a Te tudtod és a mi beleegyezésünk nélkül.
    Hiszen Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség…
    Uram, én félek.

    Mi lesz velünk?
    Mi lesz velem és mi lesz Veled?
    Mert azért – bocsáss meg – ebben a „buliban” valamennyien együtt vagyunk.
    Ha nincs beosztott, nincs főnök;
    ha nincs tanítvány, nincs mester;
    ha nincs ember, nincs Isten.
    Uram, én félek.

    Mondd, nem tudnál valamit csinálni?
    Mert Te nem a rombolás Istene vagy,
    hiszen mondottad: „Bontsátok le a templomot,
    és én harmadnapra fölépítem azt.”
    Na jó, hát ez mondjuk így, egy kicsit túlzás.
    Három nap alatt az osztrákok sem építenek fel egy hotelt.
    De Uram, ne engedd, hogy elbontsák!
    Mert hiába marad meg a templom, ha nincs, aki imádkozzék.
    Hiába a bor, ha nincs, ki megigya.
    Hiába a mező, ha nincs, aki megművelje.
    És nem azért alkottál Te embert csókból és sárból,
    könnyből és napsugárból,
    hogy ne maradjon más belőle, csak egy árnyék a bunker falán.
    Uram, én félek.

    Nézd: marokra fogom a szívemet és felemelem Hozzád.
    A dolgok megmaradnak, de…
    nekem nincs már vágyam a dolgok iránt.

    Nézd: én már nem a volánt akarom megfogni,
    csak az édesanyám kezét.
    Én már nem akarok térbe vetített televíziót,
    csak az unokáimat szeretném.
    És olyan sok ez, Uram?

    Ki segíthetne, ha nem Te, aki élsz, és uralkodol –
    míg van, ki felett…
    Szóval remélem, hogy most, és mindörökké.
    Ámen.

  • Soós Zoltán: Huligánok pusztulása

    Rekviem

    Talán Gino vagy Rigoletto
    mesélte el, hogy nem olyan régen
    megvadultak a huligánok
    Róma egyik kerületében.

    És szaporodván, mint a nyulak:
    – bűnük közerkölcsi volt főleg –
    leteperték – ha arra jártak –
    brutálisan a szende nőket.

    A közvélemény felsikoltott:
    oda a becsület, a lányság;
    és módfelett tanácstalan volt
    a római főkapitányság.

    Kihirdették: e vad környéket
    a turista – míg jó a dolga –
    elkerülje, mert szüzességét
    a Hivatal nem szavatolja.

    Hírlett még, hogy eme intelmet
    külföldi lapok is közölték;
    és ettől kezdve rémült férfi-
    sikolyoktól zengett a környék:

    luxuskocsin s busz-karavánnal
    jöttek a sóvár öreglányok –
    és kilenc szörnyű éj után mind
    kipusztultak a huligánok.

  • Babits Mihály: A felnőtt karácsony

    Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
    azt várod, hogy a fal, aminek nekirepülsz,
    mint gyermekjátékot rugója, visszadob
    utadnak elejére ahelyett,
    hogy az Idő fenéktelen
    gödrébe suhintana?

    Karácsony csenget a szörnyű télben.
    Alig hallom csengését. Sárga
    arcokat látok a hóverésben
    s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
    kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
    fojtja az ünnepek kalácsa.

    Nézd ezt a kort, amelynek legnagyobb
    s elérhetetlen éden-álma, hogy
    enni legyen kinek-kinek
    elég! Nézz a gonosz nyájra, mely
    naiv báránykora múltán
    nem vél többé magáról semmi jót.

    Nem kell neki szalag és csengő.
    A gyermek megnőtt s szép játékjait
    elrúgta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
    A szív hideg és kemény, mint a föld.
    Tudjuk már, hogy ölni s halni születtünk.

    Nézd a bedugult időt s hazug tereket:
    a földet, mely a sírok rothadását
    s csontok pőreségét takarja,
    s az eget, a Mennyek csillagos
    homlokzatát, a kivilágított
    Potemkin-frontot, mely mögött
    nincsen még levegő sem…

    Forrás: magyar-versek.hu