https://verskucko.com

Címke: vágyakozás

  • Petőfi Sándor: A völgy s a hegy

    Ha én hegy volnék! (sóhajtott a völgy)
    Ha én hegy volnék! milyen isteni
    A csillagok szomszédságábul
    A nagyvilágra letekinteni.

    Az a boldog hegy, ott uralkodik
    Királyi széke dicső magasán,
    Körűlövedzi hódolattal
    Fejét a felhő tömjénfüst gyanánt.

    A kelő nap, első sugáriból,
    Tesz homlokára aranykoronát,
    S a lemenő palástul adja
    Rá végsugárainak bíborát,

    Ha én hegy volnék! itt elbújva kell
    Áttengenem homályos éltemet,
    A szomszédig sem láthatok, s a
    Szomszédból sem láthatnak engemet. –

    Ha én völgy volnék! (sóhajtott a hegy)
    Ha én völgy volnék! oh milyen rideg
    Ez a magasság, e dicsőség,
    Amelyet tőlem úgy irígylenek.

    Engem talál az első napsugár
    És az utósó is rajtam ragyog,
    És mégis mindig olyan puszta
    És mégis mindig oly hideg vagyok.

    Pillangó, harmat, csalogány, virág…
    Hiába hívom, egyik sem szeret,
    S mi odalenn enyelgő szellő,
    Az idefönn csatázó fergeteg.

    Ha én völgy volnék! élnék ott alant
    A nagyvilágtól mélyen rejtve el,
    S cserélgetném a boldogságot
    A szép tavasz kedves szülöttivel!

    Pest, 1848. január

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Li Taj-po: Tündérsziget

    Ó drága napfény, tündér Holdvilág!
    Sugárotokból él e holt világ,
    s körökben, miknek útja végtelen,
    ragyogtok nyüzsgő emberek felett:
    ó hogy szeretnék élni veletek!

    Hallottam egykor, régen, hajdanán,
    van egy sziget, melyet túl Indián
    rejt kék ölén a Déli Óceán:
    hol smaragd-erdőn aranyág fakad,
    s tündér les rád minden virág alatt!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Petőfi Sándor: Éj van…

    Éj van, csend és nyúgalomnak éje,
    A magas menny holdas, csillagos;
    Szőke gyermek, kékszemű kökényfa,
    Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?

    Engem édes álmak környekeznek,
    De nem alszom, ébren álmodom.
    Minden álmam egy fényes királyság,
    S koronája te vagy, angyalom!

    Be szeretném most, ha lopni tudnék,
    A lopás bármily rút lelki folt!
    Meglopnám az álmak kincstárát, hogy
    Gazdagítsam a szegény valót.

    Pest, 1845. augusztus

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Ezerarcú szeretőm

    Az én szeretőm oly szeszélyes,
    ő minden pillanatban más,
    de úgy megváltozik az arca,
    nincs rajta ismerős vonás.

    Megváltozik a szeme színe,
    a haja színe, mosolya,
    cseréli folyton a nevét is,
    ma Erzsi, holnap Viola.

    Azt mondta, vár, sietek hozzá.
    Kapja magát, elém oson,
    egész más arccal, más alakban
    pillant rám a villamoson.

    Leszáll, de ugyanakkor felszáll,
    megint, megint átváltozott.
    Megüt a teste, mint a labda
    és én bűvölten állok ott.

    Így váltja arcát és alakját,
    de azért egy és ugyanaz,
    csak meg-megújul, mint a hajnal,
    mint a virág, mint a tavasz.

    Futok utána erre, arra,
    jaj, ezerarcú kedvesem,
    egyik se az igazi arcod!
    én az igazit keresem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelmünk éneke

    Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
    ott vagyok álmodban s az enyémben te
    egyazon tengeren ring velünk a bárka
    egyazon csillag ontja ránk sugarát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szergej Jeszenyin: A lélek az égbe visszavágy

    A lélek az égbe visszavágy,
    sóvárog túlvilági berket.
    Szeretem, ha lobog az ág
    s zöldellő tűz a fákon reszket.

    Aranyló törzsek ágai:
    mint gyertya, a titoknak lobban –
    Nyílnak szavak csillagai,
    mint virágok a Kezdet-Lombban.

    A Föld igéje súg nekem,
    de kínokat már le nem rázok.
    Mint völgy, mely vízen megjelen,
    nem ráz le égről csóva-lángot.

    Holdat se ráz le a ló sörénnyel,
    hisz gerincén a deleje.
    Bárcsak szememmel, mint gyökérrel
    nőnék, mint fák, a földbe le.

    Fordította: Erdődi Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Henri Barbusse: A levél

    Írok neked, s lámpám figyelve hallgat.
    Az óra ver és perceg olykoron;
    tudom, hogy éjjel sem lelek nyugalmat,
    mert akkor is csak rólad álmodom…

    Láz borzogat, a lámpa lángja lobban;
    lágy hangod, édes hangod hívogat…
    Az ajkamon neved leng egy mosolyban,
    s az ujjaimra hinted csókodat.

    A régi édesség, a régi csók vár;
    bús szíved a keblemben érezem;
    elálmodozva írok s nem tudom már,
    én írok néked, vagy te énnekem…

    Fordította: Kosztolányi Dezső

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Eric Knight: Az üzenet

    Egy csendes percben, már nem alva s még nem ébren
    találjon rám szavad,
    ha suttogó szél borzolja az éjben
    a bükkfa-lombokat,
    e téged nyugtalan űző lélekhez érjen
    majd lopva, hallgatag,
    s zendítsen feltörő madárdal árjaképpen
    a szívemben húrokat.

    Egy néma percben, még nem ébren s már nem alva
    a halál közelebb,
    s e szem, mely látta, hogy kúsznak elő a barna
    árnyak a lomb felett,
    mint álomképedet, könnyfátyoltól takarva
    megpillant még, lehet,
    zöld csillag fényiben, de nincsen már hatalmad,
    hogy könnyítsd szívemet.

    Fordította: Tótfalusi István

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág

    A gondolj-rám-virág,
    az volna szép, az volna szép,
    a gondolj-rám-virág,
    az barna-kék, az barna-kék
    (csak volna barna, volna kék,
    a gondolj-rám csak volna szép,
    mert nincs ilyen).

    A nefelejcs azt mondja: nem,
    a gondolj-rám: igen, igen,
    azt mondja, hogy: igen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Miroslav Antić: Tűzijáték

    A szentjánosbogarak csillagok
    vidéki rokonai
    fülig szerelmesek földszintes egükbe
    mert így hallgathatják a szél énekét
    amely csókként tapad foszforos fülükre
    azzal a balsejtelemmel töltenek el
    hogy senki sem repült még fel
    csak mert fölnézett és kitárta karját
    ha valakinek eszébe jut hogy lenézzen
    már homlokával érinti az eget.

    Fehér Ferenc fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig