https://verskucko.com

Címke: veszteség

  • Nadányi Zoltán: Pillangó halála

    Minek bántottad? Rosszul tetted.
    Keservesen fogod megbánni.
    A szép pillangót leütötted.

    Virágoknak volt a bolondja,
    azt hitte, hogy te is virág vagy,
    körülkeringett hát rajongva.

    Szép volt aranyos tündöklése,
    szép voltál az aranykörökkel,
    de te nem hagytad élni mégse.

    Te a pillangót leütötted.
    Most már ki fog köröket írni,
    aranyköröket körülötted?

    Körüllebeg majd új imádat,
    de aranypillangó csak egy volt,
    csak ő gyújthatta glóriádat.

    Neki már vége, szárnya csorba,
    búcsúzik egy utolsó körrel,
    aztán lábadhoz hull, a porba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dienes Eszter: Szerető, este

    Amikor elmégy,
    gondolj a nyárra,
    utak homlokán
    lázrózsa-fákra.

    Arcunk éjjelére
    egy legendás nyárban,
    elszánt ölelésre
    egy kipróbált ágyban.

    Tudod, hogy félek.
    Fáznak a fák is.
    Tudom, hogy gyűlölsz.
    Te vagy a Másik.

    Hiszed, nem hiszed,
    így élek régen:
    neved suttogom
    térdeplős éjben.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szép Ernő: Felhő

    Megláttam egy felhőt
    Szép viola felhőt
    Olyan volt, olyan volt
    Mint a boldog álom,
    Szoboszlai kenyér
    A hetivásáron,
    Gyenge domb a pusztán,
    Koszorú a bálon,
    Olyanformán felhő,
    Olyan teljes forma,
    Mint az a te orcád
    Teljes Magyarország.

    Néztem azt a felhőt,
    Halványodó felhőt,
    Megállottam, néztem
    Odafent az égen,
    A rózsás, a füstös
    Alkonyatvidéken,
    Úgy fájt az én szívem,
    Ahogy nem fájt régen,
    Nézetem, azt a felhőt,
    Míg a magas szelek
    Széthúzták, elhordták,
    Volt, nincs Magyarország.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szabó T. Anna: A változás

    Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
    keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
    De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
    a múltadról a változás lemetsz.

    Hiába viszel el mindent magaddal:
    könyvet, törölközőt, edényeket –
    itt marad majd a konyha és az udvar,
    a házban hagyod majd a lényeget.

    A homokozót, a garázst, a macskát,
    a fal sárgáját napnyugta előtt,
    a kopott, poros udvarban a hat fát,
    az ólmos, mégis édes levegőt.

    Vidd el levágott muskátli-palántád,
    keress neki egy napos ablakot.
    Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
    keress helyette másik fát, hatot.

    Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
    dönteni minden változás felől.
    Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
    mielőtt régi házad összedől.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Távozó sereg

    Takáts Vilmosnak

    Hiába kutatsz, nem látsz zászlót
    sötét kezemben, hűs sisak
    se nyomja fürtöm. Nem fogadta
    a készülő sereg fiad.

    Te hittél bennem, és én benned,
    s most nem felejtem már soha,
    hogy fegyverkeztem és hiába,
    fülembe tép a mostoha,

    a drága kürtök búcsuzója,
    belém hasít és meggyötör.
    Kibomlok, gyenge ág a szélben,
    a szív utólszor tündököl.

    Utolsót lobban ifjúságom,
    s kiolt a vak önkívület.
    A többiek nyeregbe szállnak.
    Hideg a hajnal és süket.

    Mi lesz velem most? Nézz szemembe.
    Ha nem te, hát ki szánna meg?
    Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb,
    te jobb vagy, mint a többiek!

    Ha megszültél, most nézz szemembe,
    ha szeretsz, most meghallanád,
    mit én már mindörökre hallok:
    a távozó sereg zaját.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: Hűség

    Parázsló vágy szakított, meg a féltékeny tűz.
    Értem patakzott a könny, s csak a gőg
    taszított tőled egyre messzebb.
    Eleven kút, buzgó forrás hol talállak?
    Retteg nélküled a lélek, a test: kínzó árvaságban.
    Fullasztó némaság az éjszakában: nincs vigasz!
    Y-King: balgaságok könyve.

    Keserű füst száll az égre, csavarodik.
    A lét parancsa: két karodba vágyom,
    tavasz nélkül sorvad ifjúságom.
    A pusztulás ha fojtogat majd,
    légy velem a végső órán;
    izzó rettenetről fordítsd el orcám;
    ne bukjak magányosan, háborodva!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára

    Mi is maradt belőle? A neve,
    hajának illata a hajkefén,
    egy Micimackó, halottlevele,
    egy véres rongy és ez a költemény.

    A világ hatalom és értelem,
    nem értem, miért tették ezt velem.

    Nem pörölök. Élek és hallgatok.
    Most angyal, ha vannak angyalok.

    De itt lenn minden únt és ostoba.
    Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.

    Forrás: meglepetesvers.hu

  • Dsida Jenő: Túl a jégmezőkön

    (Halott leányka emlékének)

    A megfagyott öbölben
    jégbe szorult a csolnak.
    A hallgatás bárányai
    melletted vándorolnak.

    Mégy lankadón és szelíden,
    glóriásan és nézelődőn
    a vattás békesség felé
    véget nem érő jégmezőkön.

    Kibomlott és havas hajad
    meglobog és ismét elül.
    Világító virágokat
    ejtesz a hóba jelül.

    Csend van, amikor megállsz,
    csendje hótömbnek, jéglemeznek.
    Tisztán hallod, amint most
    üvegszívem szirmai töredeznek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ladányi Mihály: Magány

    Utazásod is bekövetkezett,
    s a füstön át elbúcsúzott az arcod,
    mint egy fénykép, ha elhamvad a tűzben,
    mint szomorú szonáta, ha az ütem felén
    a vonó lehanyatlik,
    mint céllövőversenyen a galamb, ahogy
    kiterített szárnyakkal elzuhan,
    mint fehér robbanás, amelyre gomolyogva
    a füst és korom kazla dől,
    mint felgyújtott város, ahol senki sem él
    s a hó reggelre egészen befödte,
    mint elsüllyedt sziget, amely fölött
    még zavaros a víz.

    Lucsokban állok.
    Tél van.
    A pályaudvar csukott koporsó.
    A fekete vagonsor hideg halott.
    A ködből szavaid vércseppjeként ragyognak
    a szemaforok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajnal Anna: Mégis

    Az angyalt akit mellém adtál
    Elvitted. Magamra hagyattál.
    Most elgyengülten, roskadottan,
    Elárvultan, kitagadottan
    Félve emelem hozzád orcám:
    Lányod vagyok, hajolj le hozzám…

    Forrás: Lélektől lélekig