Rab Zsuzsa: Csavargóének

Csak az, aki…
senkié sem,
az hihet még a
mesében,
az hihet még
a csodában,
mindhalálig
virulásban.

Az, akit
sehol se várnak,
annak mindig
ajtót tárnak.

Aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
mehet fényben,
lángzó szélben,
didereghet
napsütésben,
az, aki már senkié sem.

Annak könnyű
lépte alatt
minden ösvény
összeszalad,
minden ösvény
szerteszalad.

Szélnek háttal
erre indul,
megy egy kicsit,
arra fordul.
Az, akit
sehol se várnak,
annak
mindig ajtót tárnak.

Lépdel
könnyű szédülettel.
Bámulnak rá
rémülettel
lehorganyzott,
földbe ásott
házak,
vasketrec-lakások,
ólom-arcra
húzott zsákok,
ól-melegű
szuszogások.

Aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
indulásban,
érkezésben.
Csak az, aki
senkié sem.

Forrás: Rab Zsuzsa – Kő és madár / Arcanum – Meglepetésversek gyűjtemény