VOLTAM –
már csupa titok vesz körül.
Arcom fölött regényes fűzfa bókol.
Foszló nyakkendőm lóg ki egy fiókból,
és özvegyem arcára gyász kövül.
LESZEK –
még csupa titok vesz körül.
Ész tisztelet pátyolja megszülőmet.
Leszek – még nem ígértem semmi többet.
De elég ennyi. Mindenki örül.
VAGYOK –
csak közöny vesz körül,
és mindenkinek a könyökén jönnek ki
szavaim és mozdulataim –
én vagyok a fölösleges, ha már megtelt
a villamos,
én vagyok a sorban előtted álló,
én vagyok, akitől
szürkék a hétfő reggelek,
én vagyok, ki folyton az életével traktálna téged.
Fölkelek és lefekszem, ásítok és eszem, titkom nincs.
Kiszámítható vagyok és fölmérhető,
robotgépbe táplált adataimból megszületnék újra,
ugyanilyennek.
Viselj el mégis, mert ennyi adott –
vagyok.
Forrás: Rab Zsuzsa – Kő és madár
