Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben!
Ott vagy, igen, de jönnél egyszer le a földre,
lépdelnél végig közöttünk,
lehelne rád nyirkos kapuboltok szemétszaga,
néznél be udvari ablakokon a szobákba,
ahol feldöntött pálinkásüvegek közt
egy pontra merednek az asszonyok!
Szenteltessék meg a te neved!
Mindenható vagy, add hát,
hogy megszenteltessék az ember neve is.
Gyarlónak, halandónak ítélted,
azért volt neki mindegy,
mit cselekszik a földön.
Jöjjön el a te országod!
De melyik az?
Hiszen múlandó életünkben annyiszor mondták nekünk:
ez a te országod, az a te országod –
annyiszor, jaj, annyiszor!
Legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy itt a földön is!
Mennynek és földnek törvénye ha egy lehetne!
De hogy országolnánk mennyei módon a földön?
Te segítesz?
Vagy tűzesőt zúdítasz megint Sodomára?
Kiszemelted-e Lótjaidat?
A mi mindennapi kenyerünket
add meg minékünk ma!
A napit, de mi a holnapit kívánjuk,
a holnaputánit!
Legyilkoljuk érte a földjeinket,
mérget vetünk vadjaidnak, madaraidnak,
emelünk kongó kőkockákat fáid zöld kontya helyébe,
s majd a kenyér-meddő föld
minket mérgez meg az Ítélet éjszakáján.
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
Honnan kezdjük a felsorolást?
Az anyaméhtől?
Futja-e életünkből végigmotyogni
vétkeinknek fekete lajstromát?
Mégis tekints, ha nagyságos dolgod engedi,
mi apró jóságainkra is –
tőled valók-e? vagy törettetéseinktől?
Voltunk néha azért irgalmasak is,
legyen ez egy szemer a serpenyőben!
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek!
Ha akképpen, akkor jaj nekünk
és jaj az ellenünk vétkezőknek!
Mert mi nehezen bocsátunk meg,
de hisz érted, e sáros földön nekünk nehezebb.
És ne vígy minket a kísértésbe,
Ezek már rég nem a te kísértéseid,
hiszen azok olyan ősiek,
hogy edzettségünk megbirkózik velük.
Nem isteni és nem ördögi kísértések ezek,
hanem valaki langyos szívűé,
aki odaférkőzött tüzed közé
s az ördög jege közé.
Alig ismerjük még, azért veszedelmes.
de szabadíts meg minket a gonosztól!
Ő az, ő! Az előbbi, a langyos!
Tőle szabadíts meg!
A Gonosztól!
Mert tiéd az ország
és a hatalom és a dicsőség,
Nem egy az ország az országlással,
nem egy a hatalom a hatalmassággal,
nem egy a dicső a dicsőséggel.
Add, hogy egy legyen,
tedd, hogy úgy legyen,
mindörökké.
Ámen.
Forrás: Rab Zsuzsa – Kő és madár / Arcanum – Meglepetésversek gyűjtemény
