(1905. április 11., Budapest-Ferencváros – 1937. december 3., Balatonszárszó)
Foglalkozás: költő
Anyja: Pőcze Borbála
Múzsái: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit
Szegény családból jött, gyermekkora nélkülözéssel és magánnyal telt.
Költészetében a fájdalom és a gondolat kristálytisztán szólal meg; a szeretetvágy és az igazságkeresés végigkíséri.
Élete tragikusan zárult – önkezével vetett véget életének –, versei mégis nemzedékek lelkiismeretei maradtak.
Díj: posztumusz Kossuth-díj (1948).
