(1885. március 29., Szabadka – 1936. november 3., Budapest)
Anyja: Brenner Eulália
Múzsa: Harmos Ilona (felesége)
A Nyugat nemzedékének egyik legsokoldalúbb alakja.
Finom iróniával figyelte az élet apró mozzanatait, a mulandóság szépségét és fájdalmát.
Kívülről könnyed úriember, belül mélyen gondolkodó, szorongó lélek.
Versei és prózái egyszerre szólnak a derűről és a veszteségről – arról, hogy az élet rövid, de érdemes megszépíteni.
