(1888. július 17., Budapest – 1967. július 26., Budapest)
Foglalkozás: költő, író, drámaíró, esszéista
Anyja: Jakab Regina
Múzsája: több női alak is hatott rá, de életében nem volt egyetlen meghatározó „Török Sophie-típusú” múzsa; műveiben gyakran inkább a hiány, a keresés és a távolság inspirálta
Füst Milán a magyar modernség egyik legmagányosabb és legmélyebb gondolkodói közé tartozik. Költészetében az emberi szenvedés, a bizonytalanság, a bűntudat és az istenkeresés együtt jelennek meg, erős biblikus hanggal és különös szimbolikával.
Zárkózott, visszavonult alkotó volt, aki egész életén át az emberi lélek árnyékos oldalát kutatta; világképe komor, mégis mélységesen emberi.
Írásai egyszerre könyörgések, vádiratok és önvallomások — a magány nagy krónikájának lapjai.
