(TE MEG ÉN ciklus – Fordította: Kosztolányi Dezső)
ha te szeretnél és én
szeretnélek, hogy szeretnélek!
Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond…
Ezt zúgom egyre a szivednek…
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!…
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit…
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni…
Tudd meg, mivel vagyok tele…
De bár találnék sok költői dolgot –
felelj nekem – több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Forrás: MEK
😊
