(TE MEG ÉN ciklus – Fordította: Kosztolányi Dezső)
Tűnődés
Van örömünk, van régi búnk,
mind a kettőnket egy csók andalít,
s tulajdonképp alig-alig
hasonlitunk.
Egy szó elég, csak egy szilaj,
és semmi pör,
örvény nyilik, és a vihar
kitör!
Azt hisszük, a szerelmünk végtelen-nagy
és tiszta, lágy,
de hát mihelyt bennünket elhagy
a vágy,
csak félig értjük azt, mi volt már,
és ott az átok…
Te, hogyha férfi volnál,
lennénk barátok?
Forrás: MEK
😊
