(TE MEG ÉN ciklus – Fordította: Kosztolányi Dezső)
Vereség
Ez mégse járja! Nékem lágy a szívem.
Megpróbálom, hogy visszabántsalak,
ha bántsz. De nem megy, bárhogy is feszítem,
én sorvadok a gyötrelem alatt.
Te a nagy duzzogást is állod,
a durva nézést, hosszú csendeket…
Hát ne gonoszkodj vélem, áldott!
Ha szenvedek, én roppant szenvedek…
… Őrültség! Átadom a pengém,
bevallva, hogy mi a titok…
Most tudja már, hogy a gyengém:
él majd vele s még győzni fog…
Forrás: MEK
😊
