Egy alexandriai kávéház teraszán
Kiáltsd utána, vagy súgd a fülébe
annak, ki távozik (vagy csupán távolodik)
útra készül, vagy haldoklik — mindenképpen
kiáltsd ki, vagy suttogd el: csak egyetlen jó tettét.
Egyetlen jó tette ugyan kinek ne volna?
Helyénvaló, mindenek felett helyénvaló így tenned:
nem, mint ha kikre tartozik, mint ha kiket érint,
nem tudnák — ám ő, éppen ő, az Ismeretlentől
nyűgözve és remegve, mégis boldogan ocsúdhat, hallván;
és beléfogódzhat az elszakadás pillanatának
szédítő szakadéka fölé kilépve; beleburkolódzhat
az elszakadás mozdulatának dermesztő fagyától ütve
— — a többi úgyis: csönd.
Kiáltsd, vagy suttogd:
egyetlen jó tettét ajándékozd a Nincstelennek, rémült Elindulónak.
Erre persze készülni kell. Meg kell keresni s e l ő l t a r t a n i
kiről s kiről – legalább egy – ilyen történetet.
— Ez még időtöltésnek sem érdektelen.
Forrás: Lélektől lélekig
