Eddig nem tettem mást, mint
észrevettem,
és nem is kell mást, mint
észrevennem;
észrevétlen észrevenni mindent,
ott fönt és itt lent.
Észrevenni az újat és a régit,
barátot, ellenséget, ha feléd int,
a völgyet a magas hegyek között,
egy hatalmas kezet fejed fölött;
a számtalan tágas mezőt
és rajtuk a virágszőnyeget,
azon egyetlen virágot,
s szárán az összes levelet;
s a virág szirmán gyönyörű lepkét
és a lepkén a színes pöttyöket,
azokon azt a vakító fényt,
és a fényben hirtelen jöttödet.
Forrás: Lélektől lélekig
