Nahát, látod, te, te,
kikölt a sok pete,
jön már a friss tojásból
a sok kis aligátor,
alig tojtál, alig,
s jönnek a fiaid –
s mind hangosak, merészek,
s mind szellemtörténészek,
csöpp test és óriás hang,
már bennük is tojás van!
Forrás: Vers mindenkinek
„Mi van a kezedben,
aranyos Ágica?”
„Ábécés könyv biz ez,
kendermagos cica!”
„Mi jó lehet abban,
aranyos Ágica?”
„Van ebben egér is,
kendermagos cica!”
„Beállok deáknak,
aranyos Ágica!”
„Meddig leszel deák,
kendermagos cica?”
„Csak míg az egeret
kifogom, Ágica!”
„Le is vizsgáztál már,
kendermagos cica!”
Forrás: Vers mindenkinek
Egyszer a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! elindult magába.
Szépen besompolygott a hentes boltjába,
Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.
Egy nagy véreshurkát a szegről lekapott,
Ej, huj, ej, huj! a szegről lekapott.
A nagyhasú hentes utána szaladott,
Ej, huj, ej, huj! hiába szaladott!
Már meg a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! mit gondolt magába,
Mégest besompolygott a hentes boltjába,
Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.
Szépen besompolygott, rútul kiszaladott,
Ej, huj, ej, huj! sírva kiszaladott!
Véres hurka helyett, véres verést kapott,
Ej, huj, ej, huj! furkós botot kapott!
Forrás: Vers mindenkinek
Aranyszemű békák néznek
Egy vizi rózsára,
Fehér rózsa tó vizében
Inog hosszú szára.
Tó vizében hosszú békák
Koszorúban állnak,
Bánatosan énekelnek
A fehér virágnak.
Felkél a hold, elsikamlik
Aranyba szőtt fénye,
Vissza csillan, majd felvillan
Sürü tó vizébe.
Aranyszemű hosszú békák
A virágot nézik,
Mozdulatlan tekintettel
Majd hogy megigézik.
Többen jönnek, hivják egymást,
Egymásnak felelnek,
Holdvilágnál bánatosan
Tovább énekelnek.
Forrás: Vers mindenkinek
Az Úr bement a gyúróműhelyébe.
– Ma csinálok – mond – egypár állatot:
Kell egy bagoly, egy tigris és egy bárány,
meg egy tücsök.
És hozzá is fogott.
De mert kevés volt éppen az agyag,
apró lett némely nagynak szánt alak.
– Ej, – szólt boszúsan, – máma rosz napom van,
nem is vagyok a jóhangulatomban.
És összegyúrva a négy alakot,
belőlük gyorsan engem alkotott.
Forrás: Vers mindenkinek
Hogyha nap volnék,
csak teérted kelnék…
Hogyha madár volnék,
neked énekelnék!
Hogyha szellő volnék,
muzsikálnék lágyan!
Hogyha virág volnék,
illat volna vágyam!
Ha méhecske volnék,
édes mézet hoznék néked eleségül!
S hogyha őrült volnék,
elvennélek feleségül.
Forrás: Lélektől lélekig
Beer Adélhoz
Adél, Adél,
Ha jön a dél,
Mögötted fal,
S a szájad fal.
Omond
Lemorha csengyi lébe gál
Amonao ribe gége fáj
Saberla csöndi méla hu,
Eförtipépi szörde bu.
Tát Orpód
*
A fentieknek nincs értelme,
Mert ilyeneket nem ért elme.
De ha Ibi száját nyalja,
Annak van értelmi alapja,
Mert, ha meg nem nyalja, hát az,
Ami a száján nőtt, lesz száraz.
1917
Forrás: Vers mindenkinek
Óh, a kedves Pincsi nagysága,
De szépen fest a kalapja!
Csupa gyönyör, csupa csuda,
Nem látott ilyet Pest-Buda.
No, nézzed, de kevély alatta!
Ugyan bizony, honnan hozatta?
Párizsból? Na lám, na lám,
Hogy ezt mindjárt nem gondolám?
S szabad tudnom, Pincsi nagysága,
Ez a szép kalap, milyen drága?
Szóval nem tudja mondani?
A lábával számolja ki!
Óh, a kedves Pincsi nagysága,
A lábával, nézd, hogy kivágja!
Két első lábat felemel,
Pincsi nagysága így felel.
Eszerint hát, Pincsi nagysága,
Áll a kalap két koronába.
Hej, áll az többe is, de hát
Nem tud számolni kend tovább.
Hallja maga, Pincsi nagysága,
Csúnyán fest ám a kalapja.
Hol üresség a fej alatt,
Nem illik a tollas kalap.
Forrás: Szeretem a verseket
Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
majd megállj, még visszahívnál –
Nem lesz aki ágyba küldjön
és az orrod megtörölje,
mászkálhatsz a kerítésen,
pottyanhatsz a csúnya földre.
Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…
Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
meg se mutatom neked,
holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek.
Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…
Majd kérnél tőlem süteményt, de
nem ülök a pamlagon:
nedves fű
közt lakom,
harmatgyöngy
ablakom,
majd megállj, még visszahívnál.
Forrás: Lélektől lélekig
Miért hívják a széket
éppen széknek?
Miért mondjuk a késre, hogy kés,
és honnan tudjuk, hogy a boglya boglya?
Ki adott nevet a dolgoknak először?
Ki volt a Névadó?
Ki mutatott rá mindenre:
„Ez kő, ez fű, az fenyő”?
Talán a dolgokat nem is így hívják
igazában.
Talán szomorúak is, hogy nem mondhatják:
„Ne higgyetek a Névadónak!
Sokkal szebb nevünk van
igazában!”
Tótfalusi István fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
