https://verskucko.com

Címke: játékosság

  • Dsida Jenő: Buzdítás könnyűségre

    Légy könnyű – dal – mint selyemkelyhe a kúszó hajnalkavirágnak
    mint együgyű bohóka szentek füttye és mókusfarkú móka
    mint láthatatlan léggömbökként föllengő pici hímporok
    melyeket estenkint lehel égre a jószagú boróka

    Légy könnyű – dal – mint pamacsos havas csöpp házinyúlfióka
    ki áttetsző fülével tapsol s most itt virít bugrálva most ott
    mint borzas erdei leány szikrákat kacagó szeme
    mely pisztrángokkal zizegő habos hegyipatakba mosdott

    Légy könnyű sziromkönnyű – dal – ugyan miért volnál nehéz?
    az élet percei akár hattyúszárnyról a vízhab elperegnek
    terhed hajítsd útfélre – mindent megnyer ki mindent elveszít
    és angyal oszt kalácsot a sírástól csukló gyermekeknek

    Légy könnyű könnyű könnyű – szív – mint az olvadt lélekharang
    amely az esti háztetőket kék könnyel fröcsköli tele
    mint lélek amely kínok árán cibálta el magát a testtől
    s már jeges illatos szél labdáz csillagtól csillagig vele

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Ha a napnak

    Ha a napnak lába volna,
    bizonyára gyalogolna.
    Ha pedig keze is lenne,
    akkor ő is cipekedne,
    s leülne, ha elfáradna,
    ide mellénk, a kis padra.
    Kérges kezét térdre ejtvén,
    merengne a holdas estén.
    Úgy várná be, szépen ülve,
    hogy őt a föld megkerülje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heltai Jenő: A lencse

    ……..

    A lencse, amelyért rajongok
    Babámnak a… hogy mondjam el?
    Egy kissé csiklandós helyen van,
    S ezt mégis respektálni kell.
    Szóval a lencse nincs az állán,
    A lencse nincs a homlokán
    És nincs a karján, nincs a vállán,
    És nincs a gömbölyű bokán.
    Hogy hol van? Hogy hol van?
    Az bizonyos, hogy valahol van.
    Szerencse, szerencse,
    Hogy én tudom csak, hol van az a lencse.

    E lencse oly parányi, selymes,
    Ingerlő, mint egy jó falat,
    E lencse nincs az orr tövében,
    E lencse nincs a fül alatt.
    E lencse nincs a szája mellett,
    Nincs könyökén és nincs kezén,
    És nincsen márványkeble halmán
    És nincs a háta közepén.
    Hogy hol van? Hogy hol van?
    Az bizonyos, hogy valahol van.
    Szerencse, szerencse,
    Hogy én tudom csak, hol van az a lencse.

    A lencse nincs a szíve táján,
    A lencse nincs az ajakán.
    A homlokán? Ott sincs a lencse,
    És nincs se térdén, se nyakán.
    A lencse, melybe minden álmom,
    És minden vágyam költözött,
    Ott van babám hószínű testén
    A homlok és a térd között.
    Hogy hol van? Hogy hol van?
    Az bizonyos, hogy valahol van.
    Szerencse, szerencse,
    Hogy most már tudják, hol van az a lencse.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Johannes Hadlaub: A szerelem éjszakája

    Ketten, kedvesem meg én
    kint a Bétune erdejében
    sétáltunk kedd éjjelén
    s játszottunk a holdsütésben,
    míg megvirradott,
    s a pacsirta szólt legott:
    „Induljatok már haza”
    s néki így szólt rá szava:
    „Nem reggel ez,
    tested oly szép, sudár,
    szeress, szeress,
    hazudik a madár.”

    Hozzám simult könnyedén,
    s nem sokat szabódtam én sem.
    Hármat csókolt szépszerén,
    s visszaadni én se féltem.
    Így mulattatott,
    S azt kívántuk volna ott,
    bár száz évig tartana,
    éj maradna, s szólana:
    „Nem reggel ez,
    tested oly szép, sudár,
    szeress, szeress,
    hazudik a madár.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss József: A gnóm

    Gnómok fajtájából való vagyok én,
    A gnómok furcsa, különös lények:
    Nincs közte fiatal, nincs közte vén
    S ameddig akarnak, addig élnek –
    Addig élnek.
    Gnómok fajából való vagyok én.

    Nem is születnek; jönnek valahonnan;
    Nagy távolokból, miket éj takar,
    És köd előttük és köd a nyomukban,
    Ahány gnóm, az mind más és mást akar
    S tud és akar.
    Gnómok fajából való vagyok én.

    Ez gyúr, az farag, sípol, hegedül
    De édes atyafi mind valamennyi;
    Mikor gyalog jár, akkor is repül,
    Ha tudnátok, milyen jó gnómnak lenni,
    Gnómnak lenni,
    Gnómok fajából való vagyok én.

    Valami férfi-női keverék,
    Meg nem magyarázza soha senki,
    Örökké lángban, soha el nem ég,
    S a levegőjét is maga teremti –
    Maga teremti.
    Gnómok fajából való vagyok én.

    A gnómok őrzik a szent tüzeket
    És ápolják a mennyei lángot,
    Mely nélkül a világok üresek,
    S össze is omlanak a világok –
    A világok.
    Gnómok fajából való vagyok én.

    Maholnap én innen már elmegyek,
    Sebaj! Majd jönnek utánam mások;
    Más gnómok, más titkok, igézetek,
    Egekbe csapkodó, szent látomások –
    Látomások.
    Gnómok fajából való vagyok én.

    Ti azt mondjátok, halkítva a szót,
    S egymásra néztek: Meghalt az öreg!
    Mesebeszéd! – Mint tengeren hajók,
    Én csak elmentem, én csak elmegyek:
    Köd előttem, köd utánam,
    Köd az örökkévalóságban…

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Romhányi József: Hogyha nap volnék…

    Hogyha nap volnék,
    csak teérted kelnék…
    Hogyha madár volnék,
    neked énekelnék!
    Hogyha szellő volnék,
    muzsikálnék lágyan!
    Hogyha virág volnék,
    illat volna vágyam!
    Ha méhecske volnék,
    édes mézet hoznék néked eleségül!
    S hogyha őrült volnék,
    elvennélek feleségül.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Romhányi József: Káka tövén…

    Körös-körül rút ingovány.
    Itt sohasem úszik sovány
    csolnak,
    mit habok locsolnak.

    Evezhetnél bármily daccal,
    nem bírnál e sűrű zaccal.
    Ha lép a láb,
    cuppan a láp.

    Elsüllyedsz bokáig,
    aztán meg tokáig,
    s ott sínylődsz sokáig,
    míg a gáz
    és a láz
    a tested rázza,
    s leigázza.

    A víz szinte kásás.
    Benne zöldell nád, sás,
    a sok kígyó, béka,
    és madár hajléka…

    Káka tövén, – tolla töltő –
    Ül magában s költ a költő.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Szerelem

    gallérkád lebbenése fölröpít,
    elbotlom egy hajszálad árnyékában,
    fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
    Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
    mintha hárman is nevetnénk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mark Twain – Lopott csók

    Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot,
    hanem azonnal visszaadja.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kányádi Sándor: Csók a lépcsőházban

    Összerebbentünk ijedten:
    „Jaj, ne, ne, meglátnak”.
    S látod, most eldicsekedem
    az egész világnak.

    Forrás: Lélektől lélekig