Egy árny kószál a parkban őszi estén,
szánd meg s imádkozz érte, jó keresztény,
az égbe tört és pórul járt szegény.
Most vánszorog, jár körbe-körbe némán,
nagy homlokán és kiégett szemén árny,
nincs nála nyomorúbb e földtekén.
Mégis, ti, kiknek a menny megígérve,
ti jámborok, reám figyeljetek:
hős és nemes e szánandó beteg!
A gondolatcsaták közt folyt ki vére,
s bár mennyetekre nem váltott jogot,
e földre onnan egy kis fényt lopott.
Forrás: Lélektől lélekig
