Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.
Kupolát borított a kék ég fölém,
s a kopár, jeges, téli fák alatt
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Már a múlté hosszú hallgatásod.
Nem adsz teret lázas érzelemnek…
de veled lennem akad újra száz ok,
s célt adsz ismét sivár életemnek.
Hiányzom hát? Vágyad megérintett.
Benned mindig önmagam meglátom.
Varázstükörként, lásd, kivetíted,
s felém sugárzod saját világom.
Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.
Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.
Tündöklő, kéklő ég borult fölém,
s a sziporkázó hóbuckák között
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Forrás: Lélektől lélekig
