A dűlőúton megyek álmodozva,
kalászok kétfelől, amerre látok,
mint tengerből színes kis hajózászlók:
ki-kivillannak a búzavirágok.
Ki-kivillannak kéken-pirosan,
megannyi színes jel a halk hullámon,
jeladások arról, hogy szép az élet
és csendes tengeren a csendes álom.
Kinyújtott kézzel csendesen megyek,
percig kezem a kalász feje-alja,
és áldón, mint az elsikló kalászt,
a tűnő életet is simogatja.
Forrás: Lélektől lélekig
