Sinka István: Alvó szerelem bölcsője

Nyírfa nem ringatja,
nyárfa nem rengeti.
Felhőkön alszik tán,
s csillag melengeti?

Éjszakon álmodik
titokzatos ágyban:
nagy havak párnáján,
a hold hamujában.

Az én halhatatlan
szerelmem alszik úgy.
Aludj, tündérálom,
úgyis tél van. Aludj.

Forrás: Lélektől lélekig