Virág fehérlik új, szeles tavaszban,
s a hóember gyanakvón körbenéz:
mily állomás jött fényben és időben?
Valóság ez – vagy álom az egész?
A hó elolvad. Indul a madárdal.
Fel a kékségbe nagy, zöld hinta száll.
A táj szikrázó ékszer és aranyló
barnán meleg a felszántott határ.
Pacsirtahang csillog, felejthetetlen.
A szélben piros kakasszó ragyog,
s a ház körül munkába menekülnek
kis dolgos lelkek, félénk holnapok.
A táj – szikrázó ékszer – gyönyörű lett,
mégis bánat-könnycseppet gyújt a szem.
Fent száll a hinták lengő fényvarázsa.
Árnyék sötétlik lent a szíveken.
Forrás: Lélektől lélekig
