Az ég redőtlen, kék vizében
a halvány hold némán evez.
A földön ingó fák nagy árnya,
az árnyak éjszakája ez.
Emlékezés harangja kondul
s te megjelensz mint silhouette,
mit múltam halvány holdvilága
lelkem fényes tavára vet.
Kolozsvár
Forrás: Lélektől lélekig
