In memoriam Szabó Lőrinc
1
neked is csak egyetlen életed volt
ötvenhét kurta év de százszoros
hatványát csikartad ki az időtől
utazások könyvek és nők hatványán
ismertelek? démoni mester
incselkedő Mefisztó-Szókratész
bár simogatni is tudtál (írásban)
lektoromként: „rendkívüli tehetség”
nem is lehettél volna távolibb
azért éreztelek olyan közel
hogy a szíved torkomban dobogott
idegen csillag úgy csodáltalak
meg is fagytam föl is forrtam jegedtől
dermesztett-égetett a hidege
2
caplattál velem majd fél napon át
a rommá lőtt városban mert féltettél
„kapzsi kalmár keze közé” kerülök
s kiforgat a kilónyi szűzdohányból
voltál akkor testvér-barátom
nagydiák-bátyja faluról jött öccsnek
okítottál alattomos csapdákból
ép bőrrel hogyan szabaduljak
mikor olvasom keménykopogású
verseidet s fölrémlenek előttem
életed tüskés történetei
fogadott öcséd majd fél napon át
emlékezem szíved ez a konok szív
dobszólónál ismert lágyabb zenét is
3
énekeltük (hitetlenül) a zsoltárt
s röggé hulló hantok hullámverése
ringatta a koporsót ötvenhétben
(egyidős voltál a századdal) ősszel
királyi vad elestén köröz úgy a
tetem fölött gyászra riadt madárraj
sírod köré ahogy sötét csapattá
költők és asszonyok siratni gyűltek
fény-árny-váltó ideges nap sütötte
a süllyedő Kháron-ladik-szűk ládát
míg megindult s rádzuhogott a föld
fekete óceánja tachikardiásan
a kozmosz szíve akkor ütemnyi el-
botló dobbanást kihagyott
Forrás: Lélektől lélekig
