Oly szomorú, ha nemes fát
tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas,
ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a
Tiéd – de kívánhat a lélek
porba-lökött
hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van
erő még, óvni a kincset,
Téged,
Széphangú! nem feled el sohasem.
Forrás: Lélektől lélekig
