Mint citromot a gondos háziasszony,
az utolsó cseppig kifacsarja az elismerés,
a kései dicsőség fonnyadt, dércsípte bogyóit.
Méricskél és összead, különböző táblázatokban
összesíti az eredményt, rögzíti a csalóka rangsort.
Lankadatlan figyelemmel kíséri pillanatnyi besorolását,
a kéteshírnevű megnyilatkozók minősítéseit,
s valódi vagy vélt sérelmeit azonnal megtorolja.
Irgalmas ég! Mi lesz velünk?
Mi lesz belőlünk egynéhány év után,
ha a csapdát elkerülni nem tudta ő sem,
akit szemérmes tisztelet s hódolat övez?
Mi lesz a világgal, ha legkiválóbb fiai,
a költők sem tudják már, hogy mit cselekszenek?
Azazhogy tudja ő, csak nagyon sérülékeny.
Sürgeti az idő, a tüdő, a szív, a máj.
Esendő, gyötrött sajkaként hánykolódik, és
veszélyes szirtek közt hajózva, egy-egy pillanatra
meginog a bátor elme is. Aztán folytatja útját.
Lefoszlik róla a gyarló, evilági cifraság.
Forrás: Lélektől lélekig
