Sínszagú virágokat tépek, kicsinyeket,
kékeket,
a vonatot várják minden éjjel –
sínszagú fűre nézek,
tiszta levegő fonja körül halvány arcomat.
Suhannak képzeletemben a csók-emlékek
és hogy jó volt élni,
fává, madárrá válni,
mikor már irigyeim készültek kiverni
az összes fogaimat!
Dúdolgatni is jó volt,
s hinni, hogy többet nem bánt senki –
jó volt a megbékélt természettel
egy levegőt szívni,
feszes fenyőkkel állni a hegyoldalon és várni.
A szél idehozza a május elsejei táncot a völgyből,
májusfák szállnak
a pilisi hegyek fölött!
Forrás: Lélektől lélekig
