Most mondják: íme, költő volt biz ez, fényét elfútta Isten, mint a gyertyát,
S ha költő hal meg, a világ setétebb, annyival csak, mintha nem ég a gyertya,
S egy tizedfokkal hűvösebb az ájer, amiben itt maradtunk, s csendesebb is.
Talán jár valahol, keménykalapban, szájában szivarral, s égő szavakkal,
Mert a költő szava mindig pazázs is, hiába sima, mint a tej s a bársony,
S lélegzete erősebb, mint az orkán, valami süvölt fogai sövényén,
Ami fagyaszt és éget. Ő erősebb, mint a kőművesek és óriások.
Gyenge szava a butaság falát jobban vési meg minden dinamitnál.
Bőgjed hát, kórus, most az érthetetlent: már visszagyúrták sárnak és piszoknak.
1928
Forrás: Lélektől lélekig
