Nadányi Zoltán: Te tudod, kedves

Nézd, újra ott van a tejút!
és minden úgy van még az égen,
mint régen,
mikor a kezünk összebútt
a csillagok alatt
és úgy maradt.

Vajjon még az a csillag repdes?
Vagy ezek már más csillagok?
Te tudod, kedves,
te mondd. Én hallgatok.

Forrás: Lélektől lélekig