Hamupipőke! Mákot szemeltünk,
És elmult lassan az idő felettünk.
Egy véka hamu s egy itce mák,
Ilyen az élet, ennyi a világ!
Öreg idő már, de a princ cipője
Illik ma is még és nincsen elnyűve.
S tetszik, nem tetszik gonosz mostohádnak:
Ma is neked van a legparányibb lábad.
S arcod, miként a telihold világa,
Ma is oly szendén tekint a világba.
S lelked oly édes, olyan megadó –
Ennyi szelidség, jóság mire jó?
– Voltál nekem hű, édes cimborám,
Öröm reggelén és gyászok torán.
És játszótársad voltam én neked
És bolondoztunk úntig eleget.
Hamupipőke! Kongatnak estére,
Nem tart soká és a mesének vége…
Elhiszed?… Dehogy!… A gyöngyszem pörög,
Istentől a báj s a mese örök…
1907
Forrás: Lélektől lélekig
