Kék hárfahúrok, vízesés, madarak esti csöndje,
hazai föld talpad alatt, világfa tejút-törzse
és lebbenő árnyalakok – idegenek, barátok;
töredező párkányzatok, csupa gazdátlan zálog,
kaszáló sziromkönnyei,
virágzó somfák berkei,
árvák maradtok, árvák!
Valami végleg elveszett,
táncuk leszálló levelek
még csöndesebben járják.
Fehér köved mély kútba hullt, sokára csobban, idegen,
soká visszhangzik még a múlt –
kék akkord hárfaidegen.
Forrás: Lélektől lélekig
