https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Reviczky Gyula: Sírok között

    Szeretek én bolyongani
    közöttetek, sírok halottjai!
    Rég porladó szívek fölött
    a pázsit kétszer oly tömött.
    S köröskörül, amerre nézek,
    halál helyett száz ifjú élet.
    Azt olvasom fűben, virágban,
    hogy a sírból feltámadás van.

    Rég porladó szívek fölött,
    ahol a pázsit kétszer oly tömött,
    szoktam tűnődni egyedül
    a túlvilági lét felül.
    S ha új sírdomb előtt megállok,
    melyet benőttek a virágok:
    úgy érzem, holtakkal beszélek,
    s mélázva egy rózsát letépek.

    A temető csendes magánya
    mindig kedvenc helyem marad.
    A lét zajából ki-kivágyva,
    oda irányzom utamat.
    Ha bú emészt, ott enyhülök;
    a léttel ott kibékülök.
    Ha sírról sírra lépdegélek,
    úgy tetszik, hogy marasztanak.
    A holtak mintha intenének:
    „Békén viseld fájdalmadat.
    Begyógyul mindnyájunk sebe,
    tiéd is, bánat embere!”

    Forrás: Magyar Kurír

  • Paul Ambroise Valéry: Vénusz születése

    (fordította: Szabó Ferenc)

    Örvény anyjából hűsen s gőzölögve,
    viharon áttörve a teste felmerül,
    a tenger éppen napra hányta keserűn,
    a kínok gyémántjából lép ki nyögve.

    Feldereng mosolya, majd hószín karján,
    mit sírva néz a véres vállú napkelet,
    a nedves Thétisz gyöngysorai fénylenek,
    hosszú hajától borzong öle táján.

    Harmatot hint a friss fövenyen, ha szalad,
    tátogó szomj-sóhajjal a könnyű salak
    beitta már csókját a szökellésnek,

    de játszi szeme ezer szálló s álnok
    szikrát vegyít be a víznevetésbe —
    a habok hűtlen táncán vészvillámok.

    Forrás: Magyar Kurír

  • Arany János: Intés

    Jó költőktül azt tanultam
        S adom intésül neked:
    Sose fáradj, sok cifrával
        Elborítni éneked!
    Szólj erővel, és nevezd meg
        Ön nevén a gyermeket;
    Szólj gyöngéden, hol az illik, –
        S ne keríts nagy feneket.
    Olykor egy-két szó is jobban
        Helyre üti a szeget,
    Mint az olyan, ki beléhord
        Földet, poklot és eget,
        S ordít, amíg elreked.

    Forrás: Magyar Kurír

  • ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM

    (Leuveni kódex, kb. 1300 körül)

    Betűhű szöveg (eredeti)Kiejtés szerinti olvasat (Pais Dezső)Mai magyar fordítás / értelmezés
    Volek syrolm thudothlon
    syrolmol sepedyk,
    buol ozuk epedek.    		Volék sirolm tudotlon.
    Sirolmol sepedik,
    buol oszuk, epedek.    		Nem tudtam, mi a siralom.
    Most siralommal zokogok,
    bútól aszom, epedek.
    Walasth vylagumtul,
    sydou fyodumtul,
    ezes urumemtuul.    		Választ világumtúl,
    zsidou fiodumtúl,
    ézes ürümemtűl.    		Zsidók világosságomtól,
    megfosztanak én fiamtól,
    az én édes örömemtől.
    O en eses urodum,
    eggen yg fyodum,
    syrou aniath thekunched,
    buabeleul kyniuhhad.    		Ó én ézes urodum,
    eggyen-így fiodum,
    síró anyát teküncsed,
    buabeleül kinyuhhad!    		Ó, én édes Uram,
    egyetlenegy fiam,
    síró anyát tekintsed,
    bújából őt kivonjad!
    Scemem kunuel arad,
    en iunhum buol farad,
    the werud hullothya,
    en iunhum olelothya.    		Szemem künyüel árad,
    junhum buol fárad,
    Te vérüd hullottya,
    én junhum olélottya.    		Szemem könnytől árad,
    szívem bútól fárad,
    Te véred hullása,
    szívem alélása.
    Vylag uilaga,
    viragnac uiraga,
    keseruen kynzathul,
    uos scegegkel werethul.    		Világ világa,
    virágnak virága,
    keserüen kinzatul,
    vas szegekkel veretül!    		Világnak világa,
    virágnak virága,
    keservesen kínzanak,
    vas szegekkel átvernek!
    Vh nequem en fyon,
    ezes mezuul,
    Scegenul scepsegud,
    wirud hioll wyzeul.    		Uh nekem, én fiom,
    ézes mézüül,
    szégyenül szépségüd,
    vírüd hioll vizeül.    		Jaj nekem, én fiam!
    Édes vagy, mint a méz,
    de szépséged meggyalázzák,
    véred hull, mint a víz.
    Syrolmom fuhazatum,
    therthetyk kyul,
    en iumhumnok bel bua,
    qui sumha nym kyul hyul.    		Sirolmom, fuhászatum
    tertetik kiül,
    én junhumnok bel bua,
    ki sumha nim hiül.    		Siralmam, fohászkodásom
    belőlem kifakad,
    szívemnek belső búja,
    soha meg nem enyhül.
    Wegh halal engumet,
    eggedum illen,
    maraggun urodum,
    kyth wylag felleyn.    		Végy halál engümet,
    eggyedűm íllyen,
    maraggyun urodum,
    kit világ féllyen!    		Végy magadhoz engem, halál,
    egyetlenem éljen!
    Maradjon meg az én Uram,
    a világ tőle féljen!
    O ygoz symeonnok,
    bezzeg scouuo ere,
    en erzem ez buthuruth,
    kyt niha egyre.    		Ó, igoz Simeonnok,
    bezzeg szovo ére,
    én érzem ez bútürüt,
    kit níha egíre.    		Ó, az igaz Simeonnak
    bizony érvényes volt a szava,
    érzem e bú tőrét,
    amit egykor jövendölt.
    Tuled ualmun,
    de num ualallal,
    hul yg kynzassal,
    Fyom halallal.    		Tüüled válnum,
    de nüm valállal,
    hul igy kinzassál,
    fiom, halállal!    		Tetőled válnom kell,
    de nem ily szörnyű valósággal,
    mikor így kínoznak,
    én fiam, halálosan!
    Sydou myth thez turuentelen,
    fyom merth hol byuntelen,
    fugwa huztuzwa,
    wklelue kethwe ulud.    		Zsidou, mit téssz türvéntelen,
    Fiom mert hol biüntelen.
    Fugvá, husztuzvá,
    üklelvé, ketvé ülüd!    		Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
    Fiam miért hal bűntelenül?
    Megfogván, rángatván,
    öklözvén, kötözvén megölöd!
    Keguggethuk fyomnok,
    ne leg kegulm mogomnok,
    owog halal kynaal,
    anyath ezes fyaal,
    egembelu ullyetuk.    		Kegyüggyetük fiomnok,
    ne légy kegyülm mogomnok!
    Ovogy halál kináal
    anyát ézes fiáal
    egyembelű üllyétük!    		Kegyelmezzetek fiamnak,
    nem kell kegyelem magamnak!
    Avagy halál kínjával
    anyát édes fiával
    vele együtt öljétek!

    💬 Megjegyzés:

    balról látszik a középkori írás, középen hallhatóvá válik a nyelv, jobbról pedig érthető a tartalom.
    A betűhű és a kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasata alapján készült; a mai magyar értelmezés Mészöly Gedeon és modern irodalmi átírások szintézise.

  • Pilinszky János: Van Gogh imája

    Csatavesztés a földeken.
    Honfoglalás a levegőben.
    Madarak, nap és megint madarak.
    Estére mi marad belőlem?

    Estére csak a lámpasor,
    a sárga vályogfal ragyog,
    s a kert alól, a fákon át,
    mint gyertyasor, az ablakok;

    hol én is laktam, s nem lakom,
    a ház, hol éltem, és nem élek,
    a tető, amely betakart.
    Istenem, betakartál régen.

    Forrás: Magyar Kurír

  • Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz

    (Sík Sándor fordítása)

    Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
    Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
    És minden áldás.
    Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
    És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

    Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
    Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
    Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
    És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
    A Te képed, Fölséges.

    Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
    És minden csillagaiért az égnek.
    Őket az égen alkotta kezed
    Fényesnek, drága szépnek.

    Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
    Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért,
    Kik által élteted minden Te alkotásod.

    Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
    Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

    Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
    Vele gyújtasz világot éjszakán.
    És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

    Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
    Ki minket hord és enni ad,
    És mindennémű gyümölcsöt terem,
    Füveket és színes virágokat.

    Áldott légy, Uram, minden emberért,
    Ki szerelmedért másnak megbocsát,
    És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
    Boldogok, kik tűrnek békességgel,
    Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

    Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
    Akitől élő ember el nem futhat.
    Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
    És boldogok, kik magukat megadták
    Te szent akaratodnak.
    A másik halál nem fog fájni azoknak.

    Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
    És mondjatok hálát neki,
    És nagy alázatosan szolgáljátok!

    Forrás: Magyar Kurír

  • Balassi Bálint: Adj már csendességet

    Adj már csendességet, lelki békességet,
    mennybéli Úr!
    Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
    kit sok kín fúr!

    Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
    mentségére,
    Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
    vesztségére!

    Nem kicsiny munkával, fiad halálával
    váltottál meg,
    Kinek érdeméért most is szükségemet
    teljesíts meg!

    Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
    feljebb való,
    Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
    s romlást valló.

    Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
    ereszthet-e?
    Engem, te szolgádat, mint régen sokakat,
    ébreszthet-e?

    Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
    igéd szerint,
    Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
    hitem szerint,

    Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak
    áldott zárját,
    Add meg életemnek, nyomorult fejemnek
    letört szárnyát;

    Repülvén áldjalak, élvén imádjalak
    vétek nélkül,
    Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,
    bú s kín nélkül!

    Forrás: Magyar Kurír

  • Weöres Sándor: Balaton

    A habokon
    visz ladikom
    csillámfodor
    a Balaton.

    Tüzes a víz
    tüzes az ég
    a láthatár
    forgó kerék.

    Somogyi part
    kis dombjai:
    kék takaró
    rézgombjai.

    Zalai part
    hegyormai:
    a föld s a lég
    zsinórjai.

    Somogyi part
    zalai part:
    hol szétfeszül
    hol összetart.

    A Balaton
    hintáz velem
    két menny között
    ring életem.

    Forrás: Magyar Kurír

  • Szabó Magda: Születésnapi vers

    Októberi köd, októberi illat,
    októberi, ferde sugár!
    Hát örüljek, hogy a körbefutó év
    térdet hajt holnapután?

    Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
    az enyém, a sajátom egészen,
    s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
    kiáltja szét születésem?

    Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
    csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
    széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
    fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
    köd, köd, puha köd…
    Ez a nap az enyém.

    Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
    Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
    a költemény.
    Csak a hit, a tudat,
    hogy majd ha megfutottam
    útjaimat,
    jut tán nekem sír, temető,
    elnyughatom majd a kemény
    deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
    azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
    s nem kell lerogynom idegen
    felhők alatt,
    és nem idegen ég
    rontja el tagjaimat.

    Örüljek? Kívánjak magamnak
    még hosszú életet?
    Fogom fülem, hogy én se halljam,
    amikor nevetek,
    fogom szemem, hogy meg ne lássam a
    jövendő éveket.

    Te, aki élnem segítesz,
    te, óvó oltalom,
    kinek törékeny mosolyába
    kapaszkodom,
    irgalmatlan esztendeimben
    egyetlen irgalom,
    őr rettegő nappalomon,
    rettegő álmomon:

    Köd guggol a hegy ormán,
    nem tudom, mit takar.
    Valami jön. Mikor jön?
    Soká jön? Vagy hamar?
    Te minden veszteségen
    átfénylő diadal,
    erősebb, mint a törvény,
    mint minden ravatal,
    ki élet helyett voltál életem,
    e tébolyban egyetlen értelem,
    kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
    hát majd a föld is könnyű lesz nekem!

    Forrás: Magyar Kurír

  • Áprily Lajos: Kék sugarak

    Az anyám szeme elmúlt nyolcvanéves,
    de mint a szajkó szárnya-tolla: kék.
    Nézem s mögötte messze felmagaslik,
    ahol laktunk, az erdős kék vidék.

    Én nem tudom, hogy milyen kék a tenger,
    mi hegyre mentünk, ha kék volt a nyár.
    Nekünk az erdő volt a végtelenség,
    nekem a szajkó volt a kékmadár.

    Az évek rabló-kézzel fosztogatnak,
    színek halála minden szürkület.
    Rekedt szajkóim régen elrepültek,
    irtás az erdő is falunk felett.

    Fáradt szemem is egyre veszti fényét.
    Kertek felett is szürke gőz terem,
    s az októberi eső zuhogója
    olyan sötét és olyan végtelen.

    Ha most az égi kékség is kilobban,
    a szép színekből nekem mi marad?
    Nő a homály s én néha úgy marasztom
    azt a fogyó, szajkó-kék sugarat.

    Forrás: Magyar Kurír
    á