Szerző: Mária Németh

  • Ady Endre: Egyedül

    Hideg, sötét éj van: itt ülök szobámban
    Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül…
    Odakint a hűvös, őszi éjszakában
    Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül.

    Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat,
    Mint az elmúlásról?… Ismerem e dalt…
    Édes reményekről, amelyek csak voltak,
    Melyeknek emléke őrületbe hajt!…

    Virágot dermesztő, novemberi szellő,
    Ne zúgd e siralmas, síró éneket,
    Ami régen elmúlt, ami vissza nem jő,
    Sírjokból ne ébressz tört reményeket!

    Hiszen e bolond szív, hogyha már nem érez,
    Szép reménye, vágya mind, mind tova szállt,
    Nyugodt, de ha egyszer öntudatra ébred,
    Kéri a megváltást, kéri a halált!…

    Elmúlás zenéje, bús őszi, hideg szél,
    Feledni akartam, altatni szívem,
    Dacolni a múlttal – ugye, mily rideg cél?
    De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen…

    Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
    Az emlékezésnek régi lángjait,
    Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
    Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!…

    Forrás: MEK – Ady Endre összes versei

  • Nagy László: Csönd

    Táncol a csönd fehér tarlón,
    trombitája égszín virág,
    hatalmától megnémulnak
    nádasok és bölömbikák.

    Táncol a csönd háztetőkön,
    fáradtaknak jó az álom,
    ablak alatt, kertek alatt
    csukott szájjal danolászom.

    Táncol a csönd, bejár minden
    gödröket és szegleteket,
    harmat esik, szívem fázik,
    hajt a bánat leveleket.

    Borzasodik fehér kutyám,
    felettünk a bánat fája,
    szemeinkben bolond hűség,
    hallgatunk a nagyvilágba.

    Forrás: MEK – Nagy László válogatott versei

  • Pilinszky János: A mélypont ünnepélye

    Az ólak véres melegében
    ki mer olvasni?
    És ki mer
    a lemenő nap szálkamezejében,
    az ég dagálya és
    a föld apálya idején
    útrakelni, akárhová?

    Ki mer
    csukott szemmel megállani
    ama mélyponton,
    ott, ahol
    mindig akad egy utolsó legyintés,
    háztető,
    gyönyörű arc, vagy akár
    egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

    Ki tud
    nyugodt szívvel belesimúlni
    az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
    keservein s a tengert
    marék vízként arcához emeli?

    Forrás: MEK – Pilinszky János válogatott versei

  • Vörösmarty Mihály: Szózat

    Hazádnak rendületlenül
    Légy híve, oh magyar;
    Bölcsőd az s majdan sírod is,
    Mely ápol s eltakar.

    A nagy világon e kívül
    Nincsen számodra hely;
    Áldjon vagy verjen sors keze,
    Itt élned, halnod kell.

    Ez a föld, melyen annyiszor
    Apáid vére folyt;
    Ez, melyhez minden szent nevet
    Egy ezredév csatolt.

    Itt küzdtenek honért a hős
    Árpádnak hadai;
    Itt törtek össze rabigát
    Hunyadnak karjai.

    Szabadság! itten hordozák
    Véres zászlóidat,
    S elhulltanak legjobbjaink
    A hosszú harc alatt.

    És annyi balszerencse közt,
    Oly sok viszály után,
    Megfogyva bár, de törve nem,
    Él nemzet e hazán.

    S népek hazája, nagy világ!
    Hozzád bátran kiált:
    „Egy ezredévi szenvedés
    Kér éltet vagy halált!”

    Az nem lehet, hogy annyi szív
    Hiában onta vért,
    S keservben annyi hű kebel
    Szakadt meg a honért.

    Az nem lehet, hogy ész, erő,
    És oly szent akarat
    Hiába sorvadozzanak
    Egy átoksúly alatt.

    Még jőni kell, még jőni fog
    Egy jobb kor, mely után
    Buzgó imádság epedez
    Százezrek ajakán.

    Vagy jőni fog, ha jőni kell,
    A nagyszerű halál,
    Hol a temetkezés fölött
    Egy ország vérben áll.

    S a sírt, hol nemzet süllyed el,
    Népek veszik körül,
    S az ember millióinak
    Szemében gyászköny űl.

    Légy híve rendületlenül
    Hazádnak, oh magyar:
    Ez éltetőd, s ha elbukál,
    Hantjával ez takar.

    A nagy világon e kívül
    Nincsen számodra hely;
    Áldjon vagy verjen sors keze:
    Itt élned, halnod kell.

    1836

    Forrás: MEK – Vörösmarty Mihály összes művei

  • Kölcsey Ferenc: Himnusz

    A magyar nép zivataros századaiból

    Isten, áldd meg a magyart
    Jó kedvvel, bőséggel,
    Nyújts feléje védő kart,
    Ha küzd ellenséggel;
    Bal sors, akit régen tép,
    Hozz rá víg esztendőt,
    Megbűnhődte már e nép
    A múltat s jövendőt!

    Őseinket felhozád
    Kárpát szent bércére,
    Általad nyert szép hazát
    Bendegúznak vére.
    S merre zúgnak habjai
    Tiszának, Dunának,
    Árpád hős magzatjai
    Felvirágozának.

    Értünk Kunság mezein
    Ért kalászt lengettél,
    Tokaj szőlővesszein
    Nektárt csepegtettél.
    Zászlónk gyakran plántálád
    Vad török sáncára,
    S nyögte Mátyás bús hadát
    Bécsnek büszke vára.

    Hajh, de bűneink miatt
    Gyúlt harag kebledben,
    S elsújtád villámidat
    Dörgő fellegedben,
    Most rabló mongol nyilát
    Zúgattad felettünk,
    Majd töröktől rabigát
    Vállainkra vettünk.

    Hányszor zengett ajkain
    Ozman vad népének
    Vert hadunk csonthalmain
    Győzedelmi ének!
    Hányszor támadt tenfiad
    Szép hazám kebledre,
    S lettél magzatod miatt
    Magzatod hamvvedre!

    Bújt az üldözött s felé
    Kard nyúl barlangjában,
    Szerte nézett s nem lelé
    Honját a hazában,
    Bércre hág és völgybe száll,
    Bú s kétség mellette,
    Vérözön lábainál,
    S lángtenger fölette.

    Vár állott, most kőhalom,
    Kedv s öröm röpkedtek,
    Halálhörgés, siralom
    Zajlik már helyettek.
    S ah, szabadság nem virúl
    A holtnak véréből,
    Kínzó rabság könnye hull
    Árvánk hő szeméből!

    Szánd meg Isten a magyart,
    Kit vészek hányának,
    Nyújts feléje védő kart
    Tengerén kínjának.
    Bal sors, akit régen tép,
    Hozz rá víg esztendőt,
    Megbűnhődte már e nép
    A múltat s jövendőt!

    Cseke, 1823. január 22.

    Forrás: MEK – Kölcsey Ferenc összes művei

  • Romhányi József: Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok


    Házasság

    Undoknak mondott
    szárnyvasúti poloska
    férjhez menne
    disznótorosra.

    Feleséget keres komoly
    szándékú moly.
    Szekrény van.

    Kis testi fogyatékos,
    önhibáján kívül –
    középen elvált giliszta,
    hozzáillő házasfelet
    keres.

    Fábaszorult féreg
    társaság hiányában
    ezúton keres férjet.
    Harkályok kíméljenek!

    Éjjeli pillangó
    megismerkedne.
    …Mindegy!…


    Állás

    Péknél szabadult
    csótány
    elhelyezkedne
    babapiskótán.

    Felvesz kifutónak
    bábokat és gubókat
    Álca-szövetkezet.

    Iszappakolást vállalok.
    Balatonaliga.

    Kaszkadőrnek menne
    bátor mozibolha.
    Lyukas alsókba is
    beugorna.


    Lakás

    Korai cseresznyémet
    elcserélném ropogósra.
    Pondró. Utolsó posta.
    Esetleg ráfizetek…

    Vakolatban falbérleti
    lakást keres kisigényű
    nyű.


    Ingatlan

    Eladó kápé –
    szép fás karalábé.
    Férgespuszta.


    Bútor

    Kombinált háló-ebédlő
    Póknál.
    Életfogytig jótáll.


    Jármű

    Új traktort cserélne
    ökrös szekérre
    bögöly.

    Kullancs terepjárót
    venne,
    bőrülésbe is
    belemenne.


    Kultúra

    Iskolába járna
    hátrányos helyzetű
    fejtetű.

    Angolórákat ad
    Rockfortba végzett
    sajtkukac.
    Jelentkezhet egyén
    vagy kupac.

    Tánccsoportnak is
    alkalmas százlábú
    irtó siker ellenére fellép.


    Vegyes

    Férjhez menne
    kimondottan csapnivaló
    szúnyog.
    Csípőben telt… volt.
    Gyászolják lárvái.


    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Sírfeliratok


    Zebra
    Egy tévedés áldozata vagyok.
    Az elefánt átkelt rajtam gyalog.


    Seregély
    Elhunytam, mert az idén
    sörét nőtt a venyigén.
    Szüretkor a puskák
    rám szórták a mustját.


    Hangya
    Kinek járandója csak egy apró morzsa,
    ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.


    Nerc
    Hogy lenyúztak, ó, én árva,
    elvittek az operába!
    Lógott ott még hód, nyest, menyét.
    Ó, hogy utálom a zenét!


    Gödény
    Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
    azért nincs, mert azt is elittam előre.


    Egy sáska a hadból
    Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
    … Várnom kell az esti névsorolvasásra.


    Vakondok
    Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
    Most felülről szagolom az ibolyát.


    Cerkóf
    Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
    Tévedtem.


    Hülye tyúk
    Csábos voltam csitri jérce koromtól.
    Az érckakas rám ugrott a toronyból.


    Galamb
    Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
    Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.


    Lajhár
    Lustább voltam én, mint mások.
    Pihengettem. De ez már sok!


    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Víziló-szépség

    A fertelmes kajla, kancsal vízikancát
    ostromló csődörök szinte megrohanták.
    – Hogy van ez? – kérdezte a bölcs alligátor –
    hisz e némber tárlat a szépséghibákból.
    Az ízlésetekkel bizonyára baj van,
    mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.
    Szólt egy vén vizimén: – Tudd meg, barátocskám,
    hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A kacsa napilapja

    Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,
    vérbe mártva tollát,
    epével dagasztott, könnyekkel erjesztett
    rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.

    Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,
    fajokat tiport el.
    Éhínség; mészárlás
    s még száz más
    kiagyalt borzalom
    tobzódva tizenkét oldalon.

    Tűzvész vagy szerényebb
    méretű merénylet,
    naponként hatvan,
    már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.

    Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
    Így lett napilapja a valóság tükre.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Szarvashiba

    Egy karvastag
    agancsú szarvasnak
    megtetszett egy feltűnő
    szépségű ünő.
    De mert széplélek volt, önemésztő alkat,
    úgy gondolta, egyelőre hallgat,
    s majd egyszer szép hosszan
    elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.
    Így nem a nyers erő, hanem a költészet
    lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.

    Itt követte el a hibát.
    Írt szonettet, elégiát,
    s a lánykérést elódázta.
    Kínban égve, könnyben ázva
    nagy költővé érett.
    De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

    Forrás: MEK – Szamárfül