Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.”
Szerző: Mária Németh
-
Kosztolányi Dezső – Lecsuklik minden pilla most
Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyem harisnyák, rossz cipők
s ami búsítja bús dalom,
s fanyar arcon fájdalom.Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg,
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbe utcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
A vége és a mélye rút.De jó itt, mert ez utca fáj,
és szép, mert téboly ez a táj,
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés ez ékem is.
Jaj, a költő gyomrába kóc,
ő is beteg és torz bohóc.Forrás: Lélektől lélekig
-
Medgyesi Gabriella – Tangó
Mikor magadra maradsz, szép leszel,
szeretnek majd és fölemelnek,
mert jó lesz szeretni majd, ha nem leszel.
Ülsz majd és bólogatsz,
szemed nyitva egy kicsit,
s dúdolva úgy emlegetnek,
mint akit visszahívtak sokszor,
de nem jött, nem érkezett meg,
s csak szólogatták egy közös néven nevezve,
de hiába várták nappal és hiába minden éjszaka,
tejet, bort, vizet hiába raktak, hiába raktak asztalára fényt,
s míg évek teltek el, nem mondta azt se: miért ne jönnék.De aztán hirtelen – csak annyi volt: fejet hajtottak itt,
felemeltek ott – székedben ülsz bólogatva,
szemed épp csak kitárva,
és mind beszélnek most, sírnak is talán,
hogy végre itt vagy, látogatsz, látogató csak, tudják,
de most már biztosan maradszegy kicsit. Mert ez jó, elég, mert
vártak és nézni most elég, hisz
szép vagy, erős és hallgatag, és
így szeretnek, csak így,
és mind beszél, beszél, beszél.De nem vagy ott, mert
nem leszel, addigra tudod, jó lesz szeretni majd,
mikor fölemelnek és szeretnek,
mert elég már úgy is, ha magadra maradsz.És mint képet a fehér falon, nézed őket
oldalra dőlve kicsit, keretbe rendezel, fényt mérsz,
és rögzítesz a megfelelő tekercsre,
és lejátszod újra és újra a filmet, mert lehet,
mert nincs rajta semmi,
te sem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Pablo Neruda – Száz szerelmes szonett [9]
Mikor a hab zuhogva a makacs kőre zúdul,
nagy rózsáját a ragyogás kibontja,
egyetlen fürtté válik a tenger láthatára,
egyetlen csepp kék sóvá, mely aláhull.Ó, tajték közt kinyíló magnólia, te fénylő,
mágneses utazó, kinek holta virágzik,
ki mindig újra vagy, és mindig újra nem vagy,
elrongyolt só, a tenger szikrázó áradása.Te meg én, mi, szerelmem, nem törjük meg a csendet,
míg örök szobrait összezúzza a tenger,
s a dühöngő fehérség nagy tornyait ledönti,mert a végnélküli föveny s a csapkodó víz
e sűrű, láthatatlan mintájú szövetében
mi őrizzük az űzött, egyetlen gyöngédséget.Forrás: Lélektől lélekig
Fordította: Somlyó György -
Lope de Vega – A szerelem különféle hatásai
Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtsápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.Nemes Nagy Ágnes fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Lőrinc – Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sóvár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna, magába, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Alekszandr Blok – Még látom olykor
Még látom olykor, néma éjjel,
csodás, sugaras arcodat.
Rég tűnt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.Csak mendegélsz tűnődve, lassan
halványkék ösvényeiden,
fejed felett két mozdulatlan
nagy csillag pihen szelíden.Lator László fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
-
Csoóri Sándor – Utolsó csillagig
Hogyan szeresselek,
ha félsz tőlem s ha nem vagy szabad;
ha elbújsz égő falevél mögé
s füstbe,
húsodba falazod magad:
homályos hazugságba,
jégpincébe,
mikor egyetlen szó elég,
hogy átrepüljük szakadékainkat,
a föld minden övezetét?Akit nem véd a szerelem,
hiába védi az magát;
dereka körül égő erdő lehet szeméremöv,
koszorú-lánc –
elfogy a levegője,
nyomora,
csöndje
s nézi csak: hogy kopik
fölüle el az ég
utolsó csillagig.Forrás: Lélektől lélekig
-
Reviczky Gyula – Ágyban, párnák közt halni meg
Egy aggodalma volt Petőfinek:
Ágyban, párnák közt halni meg,
S mit úgy óhajtott, teljesítve lőn,
Mint hős, elhullt a harcmezőn.Járnak pár százan sápadt képpel itt.
Közelgő sorsát érzi mindegyik.
De nem okoz félelmet senkinek:
Ágyban, párnák közt halni meg.
Mit bánja ő, ha részenként hal is meg,
Érezze elhalását minden íznek.
Fogyjon ki lassan, mint a mécs világa,
Egyet kíván csak: későn, jó sokára.Forrás: Lélektől lélekig
-
Reményik Sándor: Lélekvesztő
Sok kis hajó közt, nagy hajó közt
Láttam egy ladikot:
Lélekvesztőt, egy-embernek valót.
Ily lélekvesztőn indultam el én
Az élet tengerére.
Mert nem adott az Isten más hajót.Forrás: Lélektől lélekig
